Anyukák, apukák, akik többes számban beszéltek a gyereketekről. (Pl. Zöldet kakiltunk! Miért teszitek?

Én úgy gondolom, hogy ez a terhességi kötődés miatt alakul ki.

Én is többször így beszéltem az első hónapokban, de ahogy kimondtam, rá jöttem, hogy ne beszéljek a magam nevében is ha csak ő csinált valamit..

Szóval szerintem ehhez van köze. Az anyák össze vannak kötve a gyerekkel bárhogy is nézzük. És ez kihat erre az arra hajlamosaknál.

Nem tudom, én nem pépesett ettem sosem és nem kakiltam zöldet, szóval :D

Amúgy egyénfüggő, van ismerős, aki képes két emberként gondolni magára és a gyerekére, másik ismerős csak közösben tud gondolkozni és beszélni, de nekem nyílik a bicska ilyenkor a zsbemben, mert irritatív.

Nem kell velük foglalkozni, alacsony intelligenciájú, kevésbé tanult emberekre jellemző ez a többes számozás. az értelmesebbje fel bírja fogni, hogy társaságban így beszélni gáz.

Ez olyan, mint a fingás. Persze, természetes, meg magyarázat is van rá, h miért csináljuk, de azért társaságban mégsem nyomunk egy nagy recsegőset a többiek orra alá, csak mert "nekünk így esik jól". aki meg megteszi, az el is mondott magáról mindent. Pont, mint a többesszámozók.