Hogy fogadta el a fiatok, hogy kistesója lesz?

"Nagyszülők felajánlották, hogy heti 4 napot aludjon ott a fiam."

Ha végleg el akarod veszíteni... hajrá!

A hétvége is rossz döntés.

Tehát kb. 4 év lehet a korkülönbség köztük?

Nálunk 3 és fél év. A nagyobbik kisfiú, a kisebbik kislány. És - tényleg nem akarlak húzni - de gyönyörűen fogadta a fiunk. Már terhesség előtt szóba került, hogy örülne-e kistestvérnek. "Igen, mert akkor lehetne vele játszani."

A terhesség alatt sokat beszélgettünk vele arról, hogy meg fog változni az élete. Ő is megfogta a feleségem domborodó pocakját. Énekelt a pocakban levő leendő kistestvérének.

Amikor megszületett a kislányunk, életében először aludt kb. 4 éjjelt úgy, hogy anyja nem volt otthon, csak én (apja). Amikor egynapos volt a kicsi, akkor bevittem a kórházba és kézbe foghatta a kicsit. Készült egy ilyen fénykép is, nagyon megható.

Persze izgultunk, mi lesz később. Nos, a testvérféltékenység csak abban jött ki, hogy mindig pont akkor kell neki WC-re mennie, orrot fújnia stb. amikor feleségem a kicsivel foglalkozik. Szóval, igyekszik kikövetelni magának egy kicsit anyából. :D De soha nem bántotta a testvérét, nem is nagyon mondott rá rosszat.

Az tény, hogy az óvodát nem nagyon kedveli. Pedig aranyosak az óvó nénik, már van játszópajtása is, de érzi, hogy míg én - hozzá hasonlóan - reggel munkába megyek, a feleségem reggel, miután őt elvitte, hazamegy és a kislányunkkal foglalkozik. És ez időnként bántja, hogy ő miért nem lehet otthon ugyanúgy.

Én nem tartom jó ötletnek, hogy heti 4 napot a nagyszülőknél legyen, mert ezzel is azt érezheti, hogy anyukája lepasszolta őt. Még hétvégén se küldeném oda okvetlen. Csak, ha direkt ő akar menni.

Megoldást nem tudok. Talán a nevtanban mondanak valami okosat. Addig türelem, türelem, szeretgetni a nagyot, amennyire csak lehetséges.

#2 igaza van

Én 1996 születtem a húgom 2002

Én nagyon nagyon vártam ölelgettem anya hasát és pusziltam is

Megszületett húgom amikor én már általános elsős voltam,örültem is de nagyon féltékeny is voltam hogy ő kap ajándékot új ágya van stb... egyik nap sírva mondtam hogy dugjuk vissza a hugomat anyába és maradjon is ott

Anya elmagyárázta hogy ő a hugod szeressem őt mert ha nagyobbak leszünk és történtik valami ott leszünk egymásnak meg tudjuk védeni egymást segíteni tudunk egymásnak

Anya ugyan úgy szeret mindkettőnket és ez nem fog sose változni

ez a mondat segített hogy ne legyek féltékeny többet

Hatni kell a gyerekre őszintén beszélni

4 éves a kisfiam, szeretnénk mégegy babát, de a fiam nagyon agresszívan reagál, ha meghallja a tervet, pedig neki már van is (nagyobb) testvére. Mi úgy döntöttünk várunk, mert látjuk, hogy nagy küzdelmek lennének itt, amire egy baba mellett semmi szükség.

Tanácsot sajnos nem tudok adni, vannak sajnos ilyen gyerekek, az enyém is nem tudom miért ilyen, még a pici egy éves unokatestvérére is iszonyat féltékeny, szó szerint gyűlöli, pedig a nagyobb testvérét nagyon szereti, neki konkrétan a kicsikkel van baja.

A nevelési tanácsadó jó ötlet, addig meg ki kell bírni, a 4 nap nagyszülőknél nem jó ötlet, csak mégjobban kirekesztve érezné magát otthonról.

Utolsó, NEKED SEMMI közöd nincs a szüleid döntéséhez és NEM szólhatsz bele.

Kérdező: ez van, de NE adjátok le a nagyszülőkhöz, mert persze hogy visít meg agresszív, mikor hétvégére inkább lepasszoljátok.

NEM az őfeladatuk megnevelni a TI gyereketeket.

Miért együtt altatod őket? Nincs saját szoba? Nagy hiba.

Apja nem mer vele lenni? Mégis mit

vártok attól a gyerektől?

Persze hogy a nagyszülőknél kezelhető, mert ott nem csak idegesen próbálják, hanem tényleg ő van a központban.

Otthon pedig így a baba, úgy a baba...

Másik szobából is átmehet, nincs arra garancia, hogy akkor nem piszkálja!

Miért nem mer elmenni vele az apja, attól fél, hogy más gyerekeket is bánt vagy, hogy hisztizik?

Pedig itt szerintem az a megoldás, ha vele is többet törődtök, úgy hogy nincs ott a baba. Tudom nehéz megoldani, meg most dacos is...