Nektek is nehéz két gyerekkel?

Elkényezteted a gyerekeket, ezért nem hallgatnak rád. Ha az apjára hallgat, akkor kövesd az apuka módszerét.

Nagy virtuális ölelés. Nekem 3 és másfél évesek. Még mind a kettő itthon van velem. Én is mostanában kezdek rájönni, hogyan ne kapjak idegösszeomlást már délben. Először is, L.E.S.Z.A.R.O.M. Javaslom neked is. Nem érdekel, hogy nem fogad szót. Szólok kétszer, harmadjára megcsinálom én, amit kértem. Hiába húzom fel magam, hogy nem jönnek oda hozzám öltözni. Szólok kétszer, harmadjára én megyek oda, és rájuk adom a ruhákat. Bosszantó, mert a 3 éves fel tud öltözni egyedül is, ha akar. De nem hagyom, hogy ilyennel felhúzzon. Nem pakol el, elpakolok én. És furcsa, de sokszor jön segíteni, ha látja, hogy én is csinálom. Nem akar enni? Nem baj, odaadom a macskának, lehet menni aludni. Hirtelen ő lesz a világ legéhesebb gyereke. Kupi ellen egyetlen orvosság van, ha nem vagyunk itthon. Megyek velük délelőtt- délután, lehetőleg szabadba. A helyi játszótér vagy strand tökéletes. Nem érdekel, hogy nincs patika tisztaság itthon. Ahogy az sem, hogy néha mirelit kaját eszünk, mert nem mindig van időm főzni. A bevásárlás nálunk is kész cirkusz. Mi úgy oldjuk meg, hogy nagyon sok mindent online boltból rendelek, házhoz szállítással. Tisztítószert, mosószert, pelenkát, popsitörlőt, tisztálkodóeszközöket, macskakaját, tápszert, bébiételt, fagyasztott péksüteményt mind házhoz szállíttatom. Külön program, hogy lessük a csomagos kisbuszt. :) Mondjuk ilyenkor a déli alvásnak reszeltek. De már ezen se bosszantom magam, mert minek. Élelmiszert szoktunk csak hagyományos boltban vásárolni. Összeírjuk, mi kell, és vagy én, vagy a férjem elmegyünk a boltba egyedül, és bevásárolunk. A gyerekek addig valamelyikünkkel a játszótéren tombolnak. A barátnő témára: virtuálisan itt vagyok én, ha gondolod. :) Élőben meg: nincs más kisgyerekes anyuka a környéken? Vannak anyukás facebook csoportok, biztosan találsz valahol szimpatikus anyukát. ovis anyukák közül sem tudsz senkivel sem barátkozni? Nekem egy kicsit úgy tűnik, kezdesz bekattanni az otthonléttől. Vagy menj vissza dolgozni részmunkaidőben, vagy próbálj kicsit aktívabban részt venni a közösség életében. Pl.szülői munkaközösség, vagy valami helyi jótékonysági szervezet, szóval csinálj valami olyat, ami sikerélményt ad, amitől jobb embernek érzed magad. A 4-5 gyerek témára meg annyit, hogy 4-5 gyerek jobban elszórakoztatja egymást, mint 2. A sok okossággal együtt, amit itt összehordtam, délután 3-ra engem is kiborít a két csibész. Ilyenkor erős ingerenciát érzek rá, hogy felhívjam a zárt osztályt, hogy szeretnék bevonulni egy hétre pihenni. De valahogy ki kell mászni az önsajnálatból, újra felvenni a kesztyűt, és harcolni az elmeállapotunk épségéért. Valahol azt olvastam, hogy a gyerekek azokkal a felnőttekkel "rosszak", akikben megbíznak. Tudják, hogy akármit csinálnak, szereted őket, és biztonságban vannak veled, tehát nyugodtan rosszalkodhatnak. Ha visszagondolok a saját gyerekkoromra, én is a fél életemet a játszótéren töltöttem. Az egész napos óvoda után még kivittek engem a játszótérre. Sőt, volt olyan, hogy óvoda, aztán külön torna, és még utána játszótér. Elképesztő energiája van egy gyereknek, és ha nem kötöd le, akkor jön az apokalipszis. (És most megyek, megnézem, mit hagytak a nappaliból)

Hidd el nekünk, akik már túl estek a nagy nehezén (mondom ezt egy 5ésfél és 4 évessel, kicsit irónikus... ), hogy meg fog oldódni... Ha kiidegeled magad akkor sem lesz jobb, csak rosszabb. Én tönkre tettem magam az első években, idegbeteg lettem, majdnem ráment a házasságunk is. Az állandó megfelelési kényszer, lelkiismeret furdalások, semmisemjönössze érzés... Kezd el nevelni a nagyot, mi az, hogy neked nem fogad szót? Legyél vele határozott, legyenek következmények. Ha nem fogad szót nincs nasi, csoki, játék, játszótér stb... Ha csúnyán beszél veled mehet a szobájába, és még sorolhatnám. Nálunk a férjemre nem hallgatnak a gyerekek mert ő óvatos velük, kérlel, kérlel majd amikor már úgy érzi, hogy hetek óta csak kérlel elüvölti magát, na akkor szót fogadnak. Én kérek majd rápirítok, nem sz.rozok. Megmondtam a gyerekeimnek, hogy én vagyok a "főnök", nem ők. Ha ők nem állnak normálisan hozzám (illedelmesen, szótfogadóan stb... ) akkor én sem fogok feléjük normálisan fordulni. Tehát ha ő nem fogad szót én nem megyek ki vele az utcára játszani, nem viszem el játszóra stb... Ha odaböfögi, hogy kérek inni, akkor mehetsz és old meg, ha azt mondja, hogy "anya töltenél nekem inni vagy kérek szépen inni" akkor megyek és adom neki. És koppkoppkopp eddig ez nagyon jól bejött. Szigorú vagyok velük de amikor úton útfélen megdicsérik őket, hogy milyen kis illedelmesek, milyen szépen beszélnek a felnőttekkel és milyen jól viselkednek akkor megnyugszik a lelkem, hogy valamit csak jól csinálok.

Otthonra bejárónő, a gyerekek mellé bébiszitter, neked pedig egy kiadós masszázs, vagy wellness-nap legalább kéthetente 1x. Csodákra képes, ha már heti egy délután nem hallod a gyerekzsivajt, hisztit, sírást.

Én nem érzem ilyen drámainak a helyzetünket. Augusztusban lesznek 1 és 3 évesek a lányaim. Mi tök jol eltöltjük a napot, föleg ha jo idö van és kint lehet lenni a játszon. De ha bent vagyunk, akkor is el tudom foglalni öket. A házimunkával persze én se mindig ugy haladok ahogy szeretnék. Fözni két napi adagot szoktam, mindig este, altatás után állok neki, mikor már nyugi van. Napközben esélytelen föznöm. Meg sajnálom rá az idöt, mikor helyette vihetném öket a levegöre stb. Mosni ugy szoktam hogy este bekészitem a mosogépbe az adagot, és mielött délelött lemegyünk a játszora,beinditom a gépet. Hazajövünk,ebéd,alvás, és mikor elaludtak gyorsan kiteregetek aztán én is ledölök velük. Porszivozni heti 1-2szer szoktam, mikor a párom munka után legalább az egyik gyereket leviszi kicsit sétálni. De felsöpröm minden este az egész lakást miközben fözök, ugyhogy nincs kosz:) többi takaritás meg fel van osztva, azokat van idöm megcsinálgatni napközben. Pl egy wc pucolás 5 perc, fürdöszobában letörölgetek mindent 10 perc alatt. Konyhában minden mosogatás után törölgetek is. Az egyetlen, ami örök szélmalom harc, az a rendrakás:D de már megtanultam elengedni a patika rendet, igy nem zavar ha ez-az átmenetileg szanaszét van. Bevásárolni soha nem viszem öket magammal, sztem teljesen felesleges két gyereket végigcibálni az üzleten, akik halálra unják magukat vagy hisztiznek. Mi ezt ugy oldjuk meg, h online rendelek a tescobol heti egyszer. Mindent meg tudok onnan venni amire szükségünk van. Igy nekem se kell boltban tömörülni és a gyerekek is megusszák. Friss pékárut pedig minden nap veszünk a pékségben séta közben. Nekem a nehézség inkább az, mikor vmi hivatali dolgot kell elintézni,oda nem szivesen viszem öket magammal, segitségem viszont nem nagyon van, akire rá tudnám bizni öket. Ezt nehéz megoldani, de valahogy mindig sikerül:)