9 hónapos a babám de már most elegem van mindenből. Reggel mikor felkelek csak sírnék. Nem tudom azt csinálni amit szeretek mert mindig vele kell foglalkoznom. Mit csináljak hogy egy kicsit jobban érezzem magam?

Az enyém is 9 hónapos.Vele is vele kell lenni mindig. Ez ilyen. Te vagy az anyukája, hozzád kötődik,persze, hogy veled lenne.

Az enyém is ilyen, de attól lehet mellette csinálni bármit. Csak ő is ott van velem. Cipelem még a mosdóba is. Ketten szoktunk pl főzni is. Mosogatni meg akkor szoktam mikor lefektettem aludni. Mást meg mindent meg tudok oldani vele is.

Arra meg nem tudok tanácsot adni ,hogyan érezd jobban magad.

Hm... nem vagyok hordozáspárti, de nem próbáltad meg esetleg a hátadra kötni? Esetleg valami pihenőszék játékkal, és addig ő ott elnézne téged? Kisebb járóka, amit úgy tudsz elhelyezni, hogy lásson téged?

Az enyém 10 hónapos, nem szereti a hordozást, a járókát, a székben sincs el szokáig. Amikor sütit csinálok, mindig ott mászkál körülöttem, ezzel jól elvan, csak nekem kell vigyáznom, ne essek el benne.

Amikor nem sütök, vagy csinálok valami egyebet, akkor úgy alakítom, hogy legyen külön program és közös játék is. A külön programot úgy kell elképzelni, hogy ő eljátszik a földön a játékaival, én meg megnézek egy 20 perces sorozatot mondjuk, vagy olvasgatok és ezzel ki is kapcsolódtam.

Az alvásidejében nem tudsz kikapcsolódni?

Elhiszem, hogy nem könnyű. Alvászavaros vagyok, mire elalszom, addigra ő felkel. Van olyan nap, amit egy óra alvással viszek végig, de annyira aranyos, amikor mosolyog, az energiája pedig rám is átragad sokszor.

Ez nagyon depressziónak tűnik... Kérj segítséget! Beszélj a férjeddel, a védőnővel, más anyukákkal, bárkivel.

Nehogy a baba hibája legyen már minden, ők már csak ilyenek.

Semmi segítséged nincs?

Nem fog sírni ha nem lát, tudom milyen matrica korszak ez, lesznek még ilyen hullámvölgyek ,de hidd el egy éves kor után mikor már elkezd kapaszkodva lépegetni, egyedül járni, hirtelen nagyon önállóak lesznek.

Visszatérve kérj segítséget, nekem rengeteget segített hogy nagyszülők elvitték sétálni míg szusszantam egyet, apával is legyen el, te meg menj addig el valahova, esetleg nyelvtanulás,vagy fotózás, bármi hobbi megtalálása, amit alvásidőbe szívesen űznél, és agyadat kikapcsolná.

Most szorítsd össze kicsit a fogad, tarts ki! Szerintem nehéz időszak ez. Szeparációs szorongás is ilyenkor van, nem véletlen, hogy utánad ordít.

Egyébként az enyém nyugodt gyerek, de ebben a korszakban állandóan a lábamban kapaszkodott és pont ekkor én sokszor éreztem, hogy hiányolom a régi életem. Persze sokminden megváltozott, biztos van aki könnyebben megszokja, nekem nem ment csak így. De innentől egyre jobb lett. Most fog óvodába menni, de a dackorszak feleennyire se visel(t) meg, mint ez a 9-10 hónapos időszaka. Már most kifele jön belőle, úgyhogy le merem írni. Egyébként max hajnal 4-kor kezdődött nála egy nap de kelt is fel jópárszor minden éjszaka, úgyhogy utólag azt gondolom, talán a fáradtság tette ezt nálam. Akadozott a beszédem, szédültem. Én egy éjszakát külön is aludtam, utána nappal is jobban kihasználtam az alvásokat (alvással) és ez sokat segített.