Ezek után elvállalnátok a keresztszülőséget?

Én nő vagyok, a legjobb barátomnak született nemrég kislánya. Már a terhesség alatt mondta, hogy keresztanyának mindenképpen engem szeretne. Viszont a felesége betegesen féltékeny rám... Alapból az volt, már a meg ismerkedésünkkor is problémázott, felpattant az asztaltól sírva és az évek alatt ez nem javult. Főleg azok után, hogy megtudta azt, hogy mi a férjével kamaszként lefeküdtünk (15-16 éves korunkban, több, mint 10 éve). Ilyeneket mond folyamatosan, hogy az ő férje életében mindig én leszek az első számú nő. Ma voltam náluk babalátogatóban délután (nem magamtól mentek, meghívtak), vettem a babának is ajándékokat, nem nagy dolgokat. Erre kiakadt a nő, hogy látja, már az újszülött gyerekét is próbálom megvenni, elkezdett ott is sírni, hogy mennyire rossz érzés, hogy ő nem bírt ilyeneket venni a gyerekének (nem dolgozik) és hogy 20 perce vagyok ott, de már elnyomva érzi magát mellettem.

Pedig sosem beszélek ellene, nem érdekel a kapcsolatuk. Tanácsot szoktam adni a legjobb barátomnak, elmondom a véleményemet, de nem szapulom azzal, hogy váljon el, hagyja ott. Sőt, szerintem az egész baráti körünkben én vagyok az egyetlen, aki nem mond neki ilyeneket. A feleségét sem értem, most született gyereke, erre velem van elfoglalva, meg hogy én milyen kihívóan állítottam oda (munkából mentem, tehát annyira kihívó nem lehettem...) és ismét magamra akartam vonni mindenkinek a figyelmét.

Nekem így semmi kedvem keresztanyukának lenni, hogy minden szülinapkor, karácsonykor ez a cirkusz menjen, mert mondjuk felveszek egy magassarkút és magamra kenek egy rúzst. De a legjobb barátom szerint ne vegyem ezt magamra, és ne sértődjek meg.