Merjek gyereket vállalni, ha a férjem jobb szülő, mint én?

Igen, saját gyerekkel más. Azzal pedig nincs gond, ha a férjed jobb szülő (még ha igaz is), te attól nem lesz rosszabb, de van egy második lehetőség, ha valamiben nem vagy elég jó. Én örülök, hogy a párom láthatóan jó apa lesz, ha lesz gyermekünk...

Elképzelhető, hogy lelkileg vagy pszichésen vagy hogy jobban ráérez a dolgokra, de azért a saját gyermekeddel tényleg más, mint egy ritkábban látottal. Lehet, hogy kiderül, hogy a saját gyermekeddel (aki jó eséllyel jobban is hasonlít rád, mint az idegenek) jobban megtalálod a hangot s lehet, hogy némi tanulás után eleve jó szülő vagy, csak az ilyen babafelvigyázásba beleejtve jobb a férjed. Sose lehet tudni.

Aztán ha nem, akkor legyen sokat a férjed a kicsikkel, majd ha lesznek.

Mindenesetre ha gyermeket szeretnék, én simán szülnék ilyen esetben, nem kell túlaggódni ezeket. Ha normális, rendes ember vagy, aki figyel a gyermekekre és igyekszik tisztességesen és lehetőség szerint boldogan felnevelni őket, már elég komoly, nincs ám mindenkinek ilyen anyja. Erre még rájön egy jó apa... Kinek legyen gyereke, ha nem nektek, még ha nem is érted vannak oda az ismerős gyerkőcök.

Laikusként, gyermektelenül, de az emberi psziché és kapcsolatok iránt érdeklődő emberként én így gondolom.

Számomra érthetetlen, hogy ha szerinted a férjed "fantasztikus apa lesz", akkor miért fosztanád meg ettől.

Ha szeretni fogod a gyerekedet, akkor nem leszel alkalmatlan anyának. Aki nem szereti a saját gyerekét, annál viszont nagy gondok vannak nyakon felül. Márpedig te ezt írod: "én is szeretem a gyerekeket". Ez a lényeg. Alkalmas vagy anyának.

Megj.: Sok feleség összetenné a két kezét, ha ilyen férje lenne, nem azon agyalna, hogy inkább nem szül neki gyereket.

Az én férjemmel (apjukkal) is jobban szeretnek játszani a gyerekek, mint velem. A 3 éves meg is mondta, hogy "béna" vagyok. 😄

Ettől függetlenül, ha éhesek vagy valami bajuk van mindig hozzám jönnek. De játék közben is odajönnek megnézni vagy megmutatni mit csináltak.

Én elfogadtam, hogy tényleg béna vagyok legozásban és nem tudom beleélni magam a játékba.

Nem hiszem, hogy ettől rossz szülő lennék. Egyszerűen csak emberi lény, akinek van ami jobban van ami rosszabbul megy. De szerencsére van apjuk, és ha Olafnak kell lennie, akkor Olaf lesz (Jégvarázs). 😊

Ez így semmit nem jelent ám! Anyukám is minden rábízott gyerek kedvence volt mindigis, tényleg nagyon jól elvan velük, imádják, de neki saját nem való. Velem meg a tesómmal már nem volt olyan jó buli neki, mert nem csak ideig óráig kellett velünk foglalkozni... úgyhogy semmit nem jelent, hogy ki milyen amikor más gyerekére vigyáz. Én vagyok a másik fele. Én nem találom meg a közös hangot más gyerekével, valahogy nem megy. A saját lányommal viszont varázslatos minden együtt töltött perc, annyira egy hullámhosszon vagyunk, hogy csoda :) apukája pedig szintén az a fajta mint a te párod, hogy fantasztikusan jól elvan idegen gyerekekkel, és a sajátjával is kitűnő a viszonya. Három éves a lányunk :)

Na úgyhogy ne gondold túl ezt az egészet. A saját gyerek tök más. Ő fog ficánkolni a hasadban, meglesz az első pillanatok élménye, meg az, ahogy látod fejlődni, nőni, látod benne magadat meg az apukáját, szóval összehasonlíthatatlan.