Ti hogyan kezelitek az akaratosságot, hisztit?

Erről már nagyon sokat írtak:

[link]

[link]

[link]

[link]

Nálunk is volt ilyen mindkét gyerekemnél, bár az egyik hamarabb járt, a másik meg jó későn. Szerintem a legjobb ellenszer, gyorsítója szeparációs szorongásnak, ha eleget kap belőled, ha bevárod és követhet mindenhová négykézláb, de hagyod eltávolodni is (mert azt jellemzően persze nem veszik észre:)). Nagyon élvezik azt is, ha te is velük négykézlábalsz, ami úgyis jó a hátizmoknak. :) Idegeneket ne erőltesd, nem ciki és lehet ő még fél-két év múlva nagyszájú mókamester akár, nem ettől függ. A kukucska játék is jó gyakorlás, hogy eltűnsz valami mögé vagy csak a szemed takarod el, aztán "Kukk!", újra megvagy, vagy ő bújhat el, amikor utánoz. És sokat beszélj hozzá, mi történik épp, mit csinálsz, és mit fogsz mi után csinálni - mint egy felhúzós kakukkosóra.

Nehéz időszak, mert mostanra anya pont vágyna már olykor a magányra, amikor csak a saját magáé, a baba meg extra tapadós lesz, mint aki megérzi a szökési kísérletet. :) ...De nyugi, a hiszti majd 2-2,5 éves korban kezdődik csak :)

türelem, kitartás és sok szeretet.

Hagyni kell hisztizni de mutatni is kell, hogy ettől te nem vagy ideges és ugyanúgy tombol benned a szeretet

A kérdésre az agyamra ömlő első gondolat: BAROMI NEHEZEN!!!

Komolyan néha már sírni tudnék.

Hetek óta tart az akaratosság és a szeparáció, de vmi elképesztő mértékeket öltőn. Kb azt érzem meg fogok bolondulni.

Két dolog segít: a helyébe képzelem magam és az hogy mantrázom magamban, hogy ez is el fog múlni, mint megannyi más.