Milyen volt az első napotok és éjszakátok az első babátokkal otthon?

Nekünk nagyon rózsaszín, felhőn csücsülős. Nagyon sokat vártunk rá, amikor hazahoztuk, csak álltunk az ágya mellett és néztük vagy fél óráig néma csendben. Sokkal nyugodtabb volt itthon, mint a kórházban, biztosan érezte rajtam is, hogy jobb itthon, meg végre nem a 30 fokban aszalódtunk, hanem kellemes 21-22 volt itthon. Éjjel egyszer kelt szopizni 3 körül, ezt leszámítva este 10-től reggel 7-ig aludt.

Remélem, a picivel is ilyen lesz, már csak napok kérdése. 😍

Nekünk mint a másodiknak, egész nap sírt. Semmivel nem tudtam megnyugtatni. Aztán anyukám azt mondta vegyek neki cumit. Mondom micsoda?! A védőnő a számba rágta, hogy a cumi az ördögtől való. Azt mondta hülyeség. A férjem elrohant, vett neki egy cumit, utána aludtunk. És nem lett cumizavaros.

A második gyerekem már a kórházban is folyton sírt. Megkértem a csecsemősöket, segítsenek megnyugtatni, az volt a válasz, hogy azért baba-mama szoba, hogy anyuka lássa el a gyereket (köszi, felkelni sem tudtam), valamint, hogy ők nem tehetnek róla, hogy nem vittem cumit. (Otthon már volt cumi, de a kórházba már mégsem mertem vinni, ezek szerint kellett volna.) Otthon ő már jobb volt, aludt. De sajnos összekeverte a nappalokat az éjszakával, szóval 3 hónapos koráig alig aludtam.

Fél napos volt, mert külföldön szültem így szülés után már aznap lehet hazajönni , így élete legelső éjszakája. Hát, sokat nem aludt mindig szopizni akart. Én meg eleve nem tudtam volna aludni, olyan izgatott voltam és csak néztem.

Az a fura , hogy annyira nem is emlékszek már, teljesen elmosódtak ezek az első napok, hetek pedig nem is olyan régen volt.

Nekünk is borzasztó, előtte a klinikan meg se nyikkant.

Du. 6 körül értünk haza, alig tudtunk alapból hazaindulni, mert üvöltött, hiába próbáltam szoptatni még a klinikán, nem akart akkor szopni, a nővérek egyfeszt rohangáltak be, hogy adjak neki tápszert, ne szegyelljek kérni, stb, miközben a 75A-s mellem akkora volt, mint ket 10 kilos dinnye.

Aztán itthon szopott, majd visszabukott kb. mindent, és az egész éjszakát vegiguvoltotte, fogalmunk sem volt, mi baja. Akármit csinaltunk, csak sírt. Gyakorlatilag semmit nem aludtunk.

Aztán a bukás megmaradt, de nagyjából normalizalodott a helyzet a következő napokban.

Csak sírt a cicin. Kétségbeesve nekiálltam tápot bekevernbi, közben dünnyögtem, hogy hol a fenében vannak a csecsemősök, vissza akarom vinni nekik?! Aztán tápkeverés közben a "forrald fel a vizet, majd hűtsd vissza 60 fokra" szövegnél kaptam egy kisebb agyvérzést, hogy ez most ugye nem komoly? Let valamilyen tápszer végül, amiből egy kortyot sem volt hajlandó enni, ellenben egész éjjel lógott a cicin. Reggelre fogyott 10 grammot.

Ekkor döntöttem el, hogy nem fogom használni a mérleget. És a tápszert sem.

Mindenesetre hulla voltam másnapra :)