Akiknél van nagymama, szokott néha segíteni gyerekkel játszani, sétálni, vagy anyagilag?

Nálunk csak apai nagyszülei vannak a fiunknak.

De gyerek előtt is jó volta kapcsolatunk, azóta is jóban vagyunk. 120 km-re laknak, szóval nem napi szintű a találkozás, de gyakran beszélünk, segítjük egymást.

Anyagilag egyikünk sem szorul a másikra, szerencsére normál életszínvonalon élünk, nem gond, ha váratlan kiadás adódik.

De soha semmilyen okból nem flegmáznak, és bunkóznak velünk.

Anyagilag nem, de nevetséges maga a gondolát is, hiszen eleve úgy vállal az ember gyereket, hogy egyedül a partnerével el tudja tartani.

Vigyázni sokat vigyázott rá, nem feladatként, hanem kikapcsolódásként. Feladatként egy kezemen meg tudom számolni, hányszor kellett megkérni rá.

Anyukám külföldön él, mikor szültem hazajott 2 hétre segíteni. Karácsonykor csomagot küld nekünk és a másik 6 unokájának is. Ősszel jönnek megint és együtt fogunk nyaralni. Nagymamám a 10 dédunokája van és még ő is küldött egy kis plüsst a lányomnak. Apukám rendszeresen vesz a lányomnak ezt-azt, ha nagyobb lesz biztos vagyok benne, hogy majd viszi is magával. Anyósék is vigyáznak rá néha, heti szinten találkozunk. Nálunk rosszabb az anyagi helyzetük, mégis mindig vesznek a lányomnak ruhát, játékot. Sajnálom hogy nálatok nem ez a helyzet.

Szerintem tök reális, amit el vársz. Normál esetben a nagyszülők öröme egy unoka és nem fáradtság egy kis időt tölteni velük, illetve venni ezt-azt, ha anyagilag belefér. Ha ez nem jön náluk magától, akkor úgysem fognak ezen változtatni.

2-es vagyok.

Fiam rendszeresen nyaral anyósomnál. Akkor mindent ő fizet, ő vesz neki. De ez nem anyagi segítség nekünk, hanem ő unokázni szeretne, ezért engedjük el.

Ha a gyereket megajándékozza, (random látogatáskor pl egy színezővel, vagy kisautóval), vagy elviszi valahova, mert szeretne vele közös élményt, szerintem az nem az "anyagi segítség", vagy akár a "segítség" kategória.