Ki miért vállalt gyereket?

A kettessel értek egyet. Rengeteg olyat látok, meg közsli ismerösünk is, hogy egy újszülöttje van, egy két éves, egy 5éves,és egy 8éves. A legnagyobb, Az számítógép függö, Az 5éves kislány a legrosszabb, szétdobál mindent, hisztizik, ütögeti a felnötteket, sikítozik, hangosan sír, ugye a két évessel is sok a teendöje még, na még plusz a csecsemöje.

Én most várom az elsö babánkat, talâlkoztunk ezzel az ismerössel, és a kislánya kritikán alul viselkedett, kidugdozta a nyelvét, fel alá rohangált, csapkodta az ajtót, odajött hozzâm, hogy "ö játszani akar" ragasztószalag volt nála, gondolhatjátok nekem mennyire volt kedvem mindehez, mivel én nem akartam "játszani" szépen megmondtam neki, hogy hagyjon békén, és játszon szépen egyedűl, elvégre nem az én gyerekem, még kedvem sincs ilyen nyavajgós gyerekekhez, mert fáradt vágyik gyakorlatilag a nap 24órájában. Erre behisztizett, leverte a cirkuszt, elkezdet hadonâszni, hogy ráakarta ragasztani az arcunkra az a szalagot, még elkezdett engem "ütögetni" a hasam felé, szépen leállítottam, férjem megfogta, és "odadobta" AZ anyjának. Anyukától "kikapott" erre úgy elkezdett sírni hogy csak na. Aztán még en ereztem magam rosszul, hihstetlen, én ilyen gyerekem még soha életemben nem láttam, meg is van a véleményem AZ Anyukáról, még AZ egész családról nevelési szokásaikról. Természetesen nem mondtam semmit AZ anyukának csak kimentem, én azt a cirkuszt nem bírtam tovább. Férjemmel hazajöttünk. Megmondtam, hogy én nem akarok többet találkozni velük, es majd a gyerekem se játszhat a nö "állatkáival". Férjem mehet a baratjahoz beszelgegni neha, de nelkulem, total Nekem adott igazat, de igazam is volt nem?! Hát ilyet..

A kérdésre visszatérve, egy gyerek volt tervben, ezt mist vállaltuk be,és azért mert mindíg is akartunk egy gyerekem, de csak egyet!! több nem lesz. 25,férjem 34.

Mi is épp ezért vállaltunk csak egyet, mert nekem tenyleg nulla segítségem lesz.

Épp ezdn gondolkodtam én is, hogy ki tudja milumyen horror szülés stb vár még rám, és ráadásul még Rengeteg idö van addíg, momentán úgy érzem Soße fog eljönni a szülés ideje. Na meg a félelem, aggódás,AZ esetleges komplikációk miatt stb. Hogy hogy tudják ezt mások 3-4-szer végigcsinálni. Én még csak AZ elején vágyik, de már úgy érzem hogy már most elegem van, es elore felek, hogy mi lesz kesobb. Es én már nem mostantol tudom, hogy ez nekem eleg lesz egyszer is. Egyszer ezt végigcsinálom, utána soha többet. Kérdezo ha te is így erzel, ne vallalj többet. Minek?! Persze nem vagyunk egyformák, én felölem mindsnkinek lehet egy focicsapatra való gyereke is akár.

Ahhoz képest jól le lettünk pontozva.

Biztos az ösanyák 4kisporonttyal egyszerre. A legtöbb ilyen gyereknek visslkedési, vagy pszichés problémái vannak. Mint ennek a férjem ismerösének a kislányának is. De ez nem az én dolgom. De nem vagyok köteles másnak a gyerekét elviselni, föleg hogy az ütögetni akarta a hasamat. Jól néznénk ki, hogy az ilyen hülyék miatt lenne az én még még nem született gyerekemnek baja. Pff

Az elsôt azèrt vállaltam, mert fèltem, hogy esetleg késôbb megbànom, ha ez kimarad az èletembôl. Ha igazàn ôszinte akarok lenni, akkor kicsit társadalmi elvàrásbòl is, azèrt is, hogy a szükeimnek unokája legyen...

A màsodikat màr azèrt vàllaltam, mert mèg egyszer àt akartam èlni ezt a csodát. De ez az èrzès csak a szülés utàn 1,5 èvvel jött. Elôtte ùgy voltam mint a kèrdezô.

Az elsöt azért vállaltuk mert nem tudtuk elképzelni az életünket gyerek nélkül. A másodikat meg azért, mert nem tudtuk elképzelni a gyerekünk életét teso nélkül:)

Imádom mindkettöjüket,nagyon örülök h ketten vannak,nekünk igy teljes a család.

Viszont vannak olyan szituk mikor valamelyikükre kevesebb figyelem jut. Ilyenkor a szivem szakad meg, de nem tudok kettészakadni folyton:(