Nem tudok kötődni a még meg sem született ikreimhez, fog ez változni?

Fogsz. Lehet nem leszek népszerű, de mikor megszületett a lányom nekem még akkor is olyan idegen volt, nyilván ésszel felfogtam, hogy bennem volt, hogy ő az én gyerekem, elláttam, vigyáztam rá, de az igazi anyai érzéseknek idő kellett. Rosszul is érzetem magam emiatt, mert mindenki úgy írja le, hogy meglátod és egyből szerelmes leszel, azt hittem baj van velem, de aztán kiderült, hogy ígyis jól van ez.

Egyébként szerintem azért is van ez nálad, mert egyszerűen a sok tennivaló mellett nincs időd kicsit "befelé" merengeni.

Én most a második babámat várom egy 2 éves mellé, eskü ha néha nem rúgna meg, talán el is felejteném, hogy nem vagyom egyedül 😀

A férjedet elküldöd a p*csába. Te maradsz a házban. Megszülöd a fiúkat, akiket imádni fogsz (akkor is, ha most nem így érzed). Ők is imádni fognak. Éltek hárman boldogan. Később meg találni fogsz egy igazi férfit, nem egy ilyen liliomtipró barmot, mint a jelenlegi.

Hidd el, leszel te még boldog. Nehéz lesz egyedül, de meg lehet csinálni.

Ahogy olvastam a soraidat, kifejezetten sajnáltam, hogy 7 hónapos terhesen magát a poklot éled át nap mint nap. Azt terveztem írni neked, hogy ne csodálkozz az érzéseiden, nagyon nehéz lehet egy ilyen zűrzavaros helyzetben, nulla segítséggel és a férjed szeretete, támogatása nélkül boldogan várni a gyermekeket.

Amikor viszont azt írtad, hogy őket okolod azért, mert boldogtalanná vált az addigi csodálatos, harmónikus életed, hirtelen felfordult a gyomrom, ne haragudj!

Ha olyan csodálatos, őszinte szerelem lett volna a tiétek, ha a férjed igazi szerető társad lett volna a kezdetektől, eszébe sem jutott volna megcsalni téged főleg nem úgy, hogy az ikreit várod. Ez az ember a jellemtelenség szobra, hogy juthat eszedbe olyan, hogy a gyermekeitek nélkül minden továbbra is tökéletes lenne??? Ha nem most, akkor 3 hónap múlva csalt volna meg. Mindez nem a gyerekek miatt történt. Előfordulhat, hogy meghízik a nő, már nem olyan vonzó a férj számára,mint a terhesség előtt, de egy kulturált, NEM ösztönlény férfi mindezzel tisztában van, nem lép le a feleség mellől, otthagyva őt a babával, a te esetedben várandósan ikreket várva??? Az eszem megáll!

Egy normális, a feleségét szerető és tisztelő férfi megvárja legalább a szülést, gyermekágy végét, leül beszélgetni a feleségével az érzéseiről, esetleges hiányáról, szükségleteiről, vágyairól. Valamint nem mondogatja azt a terhes feleségének, hogy hiányzik neki a barátnője. Ez gusztustalan!

Ezek után nem csodálom, hogy nem várod az ikreidet. Te még mindig ezt az ocsmány embert szereted, azt, aki semmibe vesz téged, csicskának tart, kizsigerel! És te képes lennél visszafogadni? Én a helyedben összepakolnám a cuccait, kidobnám az ajtó elé, aztán takarodjon a barátnőhöz. Nem kívánnek egy szemétláda csicskájának lennk. Ráadásul ez az ikrek megszületése után csak rosszabb lesz, aztán halljuk majd a hírekben, hogy apuka elborult aggyal lemészárolta a családját, "pedig semmi jele sem volt"...nem a francokat, látod te a jeleket, kérdező! Akkor miért nem lépsz?

Most arra jutottam, hogy sajnálom a gyermekeiteket, hogy ilyen családba, ilyen szörnyeteg férfihez születnek. Neked van esélyed jobbá tenni az életüket. Mit fogsz lépni?

Neked a férjed a nyűg, nem a 2 gyerek...

Nem szeret az, aki így megaláz, és így viselkedik veled.

Rettenetesen kiszolgáltatott vagy, és kényszerből élsz vele.

Nem szabad megtartani ezeket a gyerekeket, mert szörnyű lelkiállapotban fognak felnőni. AZt fogják látni, hoyg az apjuk alázza az anyjukat (már ha nem dob ki téged a 2 gyerekkel, mert nagyon kényelmetlen lesz neki), az anyjuk meg mindenért őket hibáztatja.

2 lehetőséged van:

- Lelépsz még szülés előtt, és megpróbálod rendezni az életed, hogy egyedülálló anyaként megálld a helyed

- lemondasz a gyerekekről, és örökbe adod őket (gondolom a férjed nem akarja nevelni őket).

Nagyon sajnálom a helyzeted, tudom mit érzel. Nekem sürgősségi császárral született a lányom. Nagyon boldog voltam hogy mindketten életben maradtunk, de piszkosul fájt a vágás. Életemben nem éreztem magam még olyan rosszul,kislányom se lehetett nálam drének miatt, depressziós voltam végig sírtam az 5 napot. Amikor kiengedtek hazamentünk boldog családként. Egészen addig ment így amíg ki nem mutatta a viberem, hogy x időben (amelyik nap bementem) a férjem csatlakozott a viberhez, és x időben (amikor hazaengedtek) volt utoljára elérhető. Rá kérdeztem hogy ez most mi? Válasz : nem gondoltad hogy ennyi időt leszek magányosan és szex nélkül..

Szíven ütött nagyon de kivágtam mint macskát.......

Ekkor én is úgy gondoltam hogy a gyerek hibája, de rájöttem hogy nem, hanem azé a szemét köcsögé.

Szeretni fogod a gyerekeidet hidd el, de a ferjedet jobban járnál ha repítenéd!