11 hónapos lehetséges, hogy jobban szereti a nagymamát?

Jöjjön a megnyugtató szöveg? "jaj, de bolond vagy, persze hogy téged szeret a legjobban" vagy az őszinte? :)

Kicsit sokat passzoljátok le ahhoz képest, hogy csak 11 hónapos. Most alapozod meg a későbbi kapcsolatotokat. Nem is értem, hogy minek neked heti szinten gyerekmentes nap, amikor napi szinten is más vigyáz rá 1-2 órát?

De ez nem ítélkezés. Ha neked így jó, akkor legyen ez is jó.

Egyébként igaz, hogy van az a jelenség, hogy mindenki másnak jobban örül a gyerek akkor is ha tökéletes a szüleivel a kapcsolat, de ez kb. 1,5-2 éves kortól szokott jelen lenni és addigra már betonbiztos a kötődés az elsődleges gondozóhoz (anyához).

Várom a 0 százalékot.

Nem megnyugtató szöveg, hanem a valóság, első, de ne zavarjon.

Kérdező, te, ti unalmasak vagytok, a mama izgi. Plusz a mamához semmilyen negatívumot nem tud kötni, hozzatok igen. Nyugi. Normális a helyzet.

Ez teljesen normális.

Olyat nem tapasztaltál, hogy amikor apa hazaér, akkor kivirul a baba és ugyanezt produkálja? Mert nagyon sokan ezt is megtapasztalják. Arról nem is beszélve, hogy sok kisgyerek első szava nem az "anya", hanem az "apa".

Hidd el, amit a nagyszülők adnak a kislányodnak, attól csak boldogabb gyerekkora lesz. Ne őrlődj ezen, hanem örülj annak, hogy jó a kapcsolat a nagymamával, és mindkettőjük örömére sokat vannak együtt!

3-as, ez butaság hogy 1,5-2 éves kortól van így. Kb. 6 hónapos kortól teljesen természetes, ha így viselkedik, ha szereti a mamát és sokat van vele. Neki ő a szórakozás, te meg az otthon. Nálunk mindkét gyereknél így van. A nagyobb már 9 éves, de a mama-papa az isten, mert ott kólát iszik vacsira, és (ez nem vicc:) nutellát kennek neki a Milka csokira! Éjfélkor papa palacsintát süt neki és mindent megvesznek neki ha együtt nyaralunk. Velem szemtelen néha, apjával is, mamáékkal soha.

De: az első szerelméről nekem mesél, nekik nem mondja el. Ha sír, előttük titkolja, nekem elmondja a bánatát. Velük jól szórakozik, de az otthont, a belső bizalmat én jelentem neki.

Szerintem önző dolog, hogy emiatt szomorú vagy. Örülnöd kellene neki. Majd eljön az az idő is amikor levakarni sem fogod tudni magadról, akkor majd visszasírod, hogy milyen jó volt míg elvolt a mamával is.

Az én kisfiam is imádja anyukámat. Kiugrik a kezemből mikor meglátja. Én nagyon örülök ennek. Nekem is nagyon szoros volt a kapcsolatom a nagymamámmal (egyetlen lány unoka), de ettől még nem szerettem anyukámat kevésbé.