Az ikernővérem szerint vicces, szerintem fájdalmas. Ti mit tennétek?

Az ikernővérem gyereke és az én gyerekem között 2 hónap van (10 és 8 hónapos). Nem tudnak minket megkülönböztetni. Az övé ugyanúgy örül nekem, mint az enyém neki. Egyszerűen látni kellene rajtuk, hogy fogalmuk nincsen de őszintén.

Sok dolog eszembe jutott, hogyan lehetne ezen változtatni. De a ruha nekik még semmit sem jelent, az hogy van-e fülbevalóm az sem. A hajunk, ami a legmegkülönböztetőbb lehetne, de egyikőnk sem hajlandó levágatni.

Külön idegesít, hogy a nővérem ezt élvezi, nevet rajta minden alkalommal. A helyzeten ront, hogy egymás melletti házban élünk, az udvar közös. A férjeink napközben sokat nincsenek itthon, ezért ők sokat jönnek át hozzánk, gyakorlatilag együtt élünk.

Engem ez nem zavarna, mert mi a tipikus ikres felfogásban nőttünk fel: egyforma ruha, hasonló név, stb. Egyedül a gyerekek megtévesztése zavar, sokszor felmerül bennem, hogy egyáltalán tudják, hogy egy anyjuk van? Ez meddig lesz így? Szeretem a nővérem, a gyerekét is, de ez nem normális.