Kismamák! Ti hogy viselitek lelkileg a most kialakult helyzetet?

Én sem pánikolok. Nem halmozok fel élelmiszert sem. Nekünk 16.5 hónapos a kisfiunk. Van egy nagy udvarunk. Minden nap levegőzünk. Ő még csak 1 hónapja tanult meg járni, így most nagyon nagy a mozgásigénye. Egyébként mi egy 10.000 fős kisvárosban élünk. Simán elmegyünk a parkba is sétálni, alig látni embereket. Boltba nem viszem be a kisfiam, de egyébként ugyanúgy élünk mint eddig. A férjem dolgozik, de az ő munkája olyan, amit nem lehet haza hozni.

Van elég félre tett pénzünk arra az esetre, ha bezárnák a céget.

14 hónapos a lányom, a párom mentőtiszt.

Én csak őt féltem, illetve nagyon nyomaszt az egész. Sok helyre jártunk, felèpítettem a napi és heti rendet, hónapokra kitaláltam jó programokat, vendégségeket.

Amúgy mi 4-6 órát kint vagyunk, részben a kertben, részben sétálni, kirándulni, a kutyánk is ezekhez van szokva.

Félek, hogy vagy mind karanténba kerülünk itthon, vagy a páromat elviszik és kijárási tilalom lesz, és a baba meg a kutya is kibukik az ingerhiánytól, én meh itt leszek felnőttek nèlkül.

Anyut is féltem, vele nem is találkozunk 2 hete.

Ráadásul "babaprojekt" is van, folyton úgy érzem, "melegem van", de nincs terhességi tesztem (nem megyünk boltba), így ezek most ilyem szr napok, hohy vírus vagy kistesó vagy hipochondria.

Ha kistesó, hogy lesz egyáltalàn bármilyen vizsgálat. Idősek vagyunk, genetikai uh meg vérvétel kell.

Plusz én nagyon szenvedek attól, hogy magsm is eü dolgozó vagyok, és a kollégáim sorra kerülnek karanténba. Nem tudom túltenni magam, hogy ez az egész a gyedem alatt történik, nagyon vágyom benne lenni a sűrűjébe, egy küzdő csapat tagjának lenni, ahogy regen is volt.

Bànom kicsit, hogy eljöttem "babàzni". Felajánlottam így is hogy besegítek, de egyelőre nem engedik, és nem tudom, ha mindkette kórházba megyünk, hová kerülne a kislànyunk.

Rosszul.

Van egy 2 éves lányom, 20 hetes terhes vagyok. Most derült ki, hogy magas kockázat áll fenn a dawn szindrómára, ezért mehetek be a kórházba a kötelező vizsgálatokon felül genetikai tanácsadásra, magzatvíz vételre, nem csak a járvány, de a baba miatt is aggódhatunk. Ételt mi sem halmoztunk fel, és most aggódhatunk, mert üresek a boltok, alig tudok valamit főzni. A dackorszakos 2 évest alig lehet lekötni a lakáson belül, hiába, egy ilyen pici gyereknek egyszerűen nem lehet el magyarázni, hogy miért nem megyünk le a játszótérre, csak próbáljuk nyugtatni és elviselni a hisztiket. A férjem vendéglátásban dolgozott, elküldték, mert nincs miből fizetni az alkalmazottakat. Az én munkahelyem a gyed alatt megszűnt, szóval most a tartalékainkból és abból a kevés Gyesből élünk amit kapok.

Fogalmam sincs mi lesz, fogalmam sincs, hogy lesz, de próbálunk pozitívak maradni.

2,5 éves a fiam, a férjem egy kis cégnél dolgozik, nincs HO. 29 hetes terhes vagyok. A napokban döbbentem rá, hogy valószínű egyedül, ügyeletes orvossal kell majd szülnöm, holott eddig szögegyenest másra készültünk nem mondom, hogy nem viselt meg a tudat, de ezzel kell dolgozni.

Kert van ez szerencse, tegnap még gyorsan vettünk pár zsák homokot, hogy azt is el tudjuk indítani a gyereknek, az udvar egyébként is fel van szerelve neki. Idebenn is próbálok kreatív lenni.