Bölcsödei gondunk akadt, teljesen elkeseredtem. Ti mit gondoltok róla? (Alább részletezem)

Kisfiam februárban lett 3. Tavaly szeptemberben kezdte a bölcsit-ha nevezhetjük annak. Területileg ugyanis (jelenleg) nincs illetékes bölcsöde-épp most szeptemberben adják majd csak át. Így egy családi napközibe járt, de mi inkább gyermekmegörzőnek gondoltuk/érezzük. Ugyanis saját háznál van kialakítva, egy ember van 8 gyerekre (akik kb 1,5-3,5 évesek).

Tudom, hogy nem a legjobb felállás, de itt több ilyesmi is van, és működnek. Mivel sajnos nem volt mas lehetősegünk, mi is igénybe vettük. A beszoktatas gördülekenyen ment, 1 hét után már ott is aludt, semmi gondunk nem volt. Egyedül az ebéd volt problémás, sde az itthon is, mindenhol. Mert a gyerekem nem hajlandó megenni az ismeretlen főtt ételeket, sőt még az “ismerteket” is nagyon sokszor szelektálja. Keveset is eszik, meg ami nem szinpatikus, azt legtöbbször meg se kóstolja. Kb 1 éve elvittük ezzel pszichológushoz, de a gyerekre azt mondta, hogy teljesen rendben van, és amiket megeszik/nem eszik meg, az sem kirívó.

Szóval bölcsi. A nő egy kissé erősebb beszédhangú, nem az a nagyon kedveskedő-se velünk se a gyerekkel- de ezzel sem volt semmi gond. Azzal már inkább hogy minden nap, kihizva a gyereket volt valami negativ megjegyzése (pozitiv szinte soha). Ezek aprósàgok: ma nem evett semmit, nem akarta levenni a pulovert, összetört egy jatekot, veszekedett a masik gyerekkel, stb.. ezt persze nem csak nekünk, mindenkinek. Utóbbival nincs is gond, csak hogy az egésznek ilyen negativ körítese volt. A 1,5 eveseket is sokat “szidta” hogy rosszalkodnak, szetpakolnak, mi meg csak lestünk-hogy 1,5 eves-ember! De elengedtünk, gondoltuk ezt az ébet kibirjuk valahogy.

Sajnos olyan március tájában kezdődött az el, hogy a kisfiam sírni kezdett ebédnél. Mint kiderült ha nem evett elküldte aludni, vagy bezárta a fürdőszobába amig “hisztizett”.

Biztos a gyerekem se könnyű eset, de egyebkent egy nyugtatható, vigasztalhato kisfiu, aki csak ott csinálta ezt. Mi ezekről a bűntetésekről nem is tudtunk mindaddig mig egyszer a gyerek el nem mondta véletlen.

Én a nő reszerol ugy sejtem hogy nem tudott mit kezdeni ennyi gyerekkel egyedül, mikor az egyik sirt, igy azt a problémást inkább elküldte. Most mar tudom a gyerektől hogy mindenkit bezart a furdobe aki hoszasabban “hisztizni”- sirni kezdett.

Idővel sajnos odáig jutott az ügy, hogy már egész délelőtt ordított a kisfiam. Kb 10-től alvásig. Magam részéről utólag úgy sejtem, hogy ez azért volt mert nagyon félt a büntetéstől és már becsípődött neki ez az egész. Illetve elmondása szerint a néni nem is nagyon vigasztalt meg soha senkit. Szerintem őt meg plane nem az utobbi idöben. Észre vettem már egy ideje hogy szinte “utalattal nez rank és a gyerekre is”. Olyan húsvét környékén végighivtam az összes környéki bölcsit, de nem találtunk neki helyet.

Így minden negativum és rossz érzés ellenére mivel a szükség nag úr, nagyon sok mindent megpróbáltunk -leginkább én- hogy ez megoldódjon. Többször beszéltem vele, keresem. Pl.: felajánlottam hogy bemegyek megnézni miert csinalja ezt-nem engedte, felajánlottam, hogy akkor készitek neki én ebédet-nem volt partner, megkértem arra is, hogy ne a gyerek előtt szidja nekem a gyereket-mert ezt csinakta és nyilvan nem tesz jot-ez is csak egy ideig működött, végül megbeszéltük hogy csak délig jár, aztán meglátjuk. Ez az egész májusban csúcsosodott ki. Ott én is annyira meguntam már, hogy 1,5 hétig nem is vittem, mert láttam hogy senki részéről nem lesz jó vége ennek.

Aztán miutan lenyugodott az ádáz gyerekemtöl, vegre először tudtunk normálisan beszélni, amikor is felvetettem hogy mi lenne ha megpróbálnám csak délig vinni.

Elkezdtük csak délig vinni, az egész jól ment, de minden alkalommal mikor érte mentünk megkaptuk hogy ugye mar ott kene majd maradni rendesen.

1 hétig járt igy. Nem hónapokig.

Aztan beteg lett. 1 hét itthon. Majd mondta hogy mostmár akkor maradjon egész napra, de vihetem neki az ebédet. 1 napot járt igy, és miután május 2-an aludt bent utoljára, igy természetesen azon az 1 napon nem is aludt el. De aranyos volt, nem sirt, megette az ebédemet, kezelhető volt, csak hát nem aludt. Ezt a sok jot egyebkent csak en teszem hozza, mert aznap mikor kihozta csak annyit mondott hogy “egypercet se aludt”. Masnap viszont egész delelott sirt, semmi nem volt jo neki, es mar napkozben megkeresett a nő, hogy vigyem haza, nem válallaja őt tovabb.

Küldőtt videókat is hogy mit művel a gyerekem-aki valóban sirt. És ennyi. Nem bantott senkit, hüppőgve és hangosan sirt. Miutan elhoztam elmondta hogy a nő meglökte mikor sirt (gondolom kdébb rakta mert mar rohadtul idegesitette ahogy lattam rajta) és egyszer sem probalta meg megvigasztalni.

Azt nem is irtam, hogy Természetesen mikor kiderült hogy bezárja, akkor beszéltünk vele, de ő tagadta, csak azt ismerte el, hogy elküldte a gyereket. Bár kétlem hogy egy kisgyerek ilyet kitalálna. És magam részéről azt gyanitom hogy a gyereknél olyan eros felelem a büntetestől és megfelelési kenyszer alakult ki a bolcsodevel szemben hogy ezt nem tudta kezelni.

Egyébkent egy gyonyoruen beszelő, onalloan evő, tisztan éneklő, mindent megszerelő, kirakosban élen jaro, okos nagyfiu. Aki sose bant senkit, ugyan erős termeszet es ervenyesiti az akaratat, de lehet vele beszelni, és igyekszik, alkalmazkodik.

Nem azért hogy az en gyerekem, de a kialakult helyzetben kézről kezre jart (baby sitter anyukajatol kezdve, a nagyszülők, keresztszülők, testvéreim, anyukám) mindenki vjgyazott ra, es sehol sem volt gond vele. Nyilvan ott nem volt közösseg, minden figyelem rá fókuszalt, de akkor is hiszem hogy ha konoly gond lenne az mashol is kijönne.

Akinek van véleménye kérem írja le. Nekem első gyerekem és bevallom nagyon aggódom hogy ezek után az oviban mi lesz.