Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Bölcsődék » 2 evesen bolcsode? Hogy,...

2 evesen bolcsode? Hogy, fogom kibirni? Szerintem a pici jol eljatszik majd, de en mar most ketsegbe vagyok esve.

Figyelt kérdés
2016. júl. 26. 22:53
 1/7 anonim ***** válasza:
Gondolom nem hobbiból viszed,hanem mert dolgoznod kell. Próbálj a munkádra koncentrálni napközben,végeredményben többek között azért keresel pénzt,hogy neki meglegyen mindene,ne legyen bűntudatod.
2016. júl. 26. 22:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 anonim ***** válasza:

Nyugi, attól, hogy dolgozol és ezért bölcsibe megy a gyerek, jó anya maradsz. :) A gyerek pedig korosztályos társaságban lesz, felügyelet alatt, jó kezekben. :)


Menjetek be a bölcsibe ismerkedni, vagy legalább sétáljatok arra többször, főként ha kint vannak a gyerekek, hogy lásd, jól érzik magukat ott.

2016. júl. 26. 23:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/7 anonim ***** válasza:
59%

Még öreg is lesz a többiek között. Egy ekkora gyerek szocializációjához már nem elég anya szoknyája, kortársakra van szükség. Nagyon jó lesz neki a bölcsiben.


Te meg felnőtt ember vagy, dolgozd fel.

2016. júl. 26. 23:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/7 anonim ***** válasza:
34%

(előzőt miért pontozták le?)


Enyém: bevittem: szia, apa, és már nem is láttam.

OK, volt 1-2 nehezebb nap is, de túléltük.


Igazából mitől vagy kétségbeesve, hiányozni fog? Eddig minden időt együtt töltöttetek?

2016. júl. 28. 11:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/7 anonim ***** válasza:
100%

Azt hiszem, nem lelkiismereti problémád van - jól látom? Inkább kötödés, kapaszkodás, elveszítéstől való félelem, amit érzel.


A gyerekeink nem miattunk, és nem értünk vannak, és nem nekünk születnek,hanem hozzánk, hogy tanítsuk, neveljük fel őket, önálló életre készítsük fel - és nagyon nehéz az elengedés. De ahogy minket elengedtek (jó esetben) a szüleink, nekűnk is hagyni kell őket élni, felfedezni a világot, más kapcsolatokat kialakítani - nekünk pedig ott maradni biztos pontnak, ahová mindig visszatérhet. Ha ezt megtesszük, nem fognak elfelejteni minket.


Ki fogod bírni. Mert szereted, és jót akarsz neki. ha látod,hogy jól van, és ennek tudsz örülni, megnyugodhatsz egészen. Hallgasd meg a történeteit, a mondókákat,amiket tanul - számára most kezd kinyílni a világ, s meg akarja veled osztani minden percét.

2016. aug. 2. 06:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/7 anonim válasza:
Nalunk ugyanez van, keteves kisfiam most kezdi a bolcsit szeptemberben. Egyreszt nagyon varom, hogy visszamenjek dolgozni, mert hianyzik a tarsasag, a "felnott elet", ugyanakkor osszeszorul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy nem leszunk mar egyutt minden nap! Az vigasztal, hogy latom, elegge szocialis, a jatszoteren akkor erzi jol magat, ha valakivel egyutt autozhat, motorozhat.
2016. aug. 5. 21:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 anonim ***** válasza:
Egy anya csak akkor vigye közösségbe a gyermekét ha ő maga is megérett érzelmileg arra ,hogy eltud válni a gyermekétől. Ha nem érett meg rá és még is elkezd járni a gyermek közösségbe akkor az anya a kisgyermeknevelők és a gyerkőc is megsínyli és a vége az lesz ,hogy az anya még is kiveszi a gyermekét a kisgyermeknevelők meg fölöslegesen kínlódtak a beszoktatással és fölöslegesen végezték a beszoktatással járó sok adminisztrációs munkát. Tehát az anyukának ezt fejben kell erősen elhatározni ,hogy szüksége van-e tényleg a bölcsire a munkája végett,ha igen akkor szedje össze magát és ajánlatos együttműködni a kisgyermeknevelőkkel is ,mert ha nincs elég elhatározottság akkor ilyen téren is elő jöhetnek problémák!
2016. aug. 20. 01:57
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!