Megváltozott a bölcsibe! Mit tehetek?

Ez hülyeség! Akkor szerinted mikor lesz ezek szerint érett? Ha nem hat rá egyáltalán a közösség, aminek tagja 7 napból 5 napon? Vagy ha majd azért sír, hogy "jaj, menjünk már bölcsibe"?

Nem! Az teljesen normális, ahogy a kisfiad reagál. Az első héten fogalma sem volt, hogy mi van. Mostanra viszont rájött, hogy ott minden nem érte van, vagyis, hogy keretek közé lett szorítva és még csak az anyja sincs mellette. Az, hogy ebbe a közösségbe most rádöbbent, hogy mégsem akar menni, az teljesen normális és valószínűleg ez így is lesz még egy ideig. A hiszti megint csak teljesen normális. Annyi mindent tanulnak el egymástól, hogy az elképesztő. Ne izgulj ez még számtalanszor lesz így, de a jó hír az, hogy pozitív dolgokat is tanulni fog a társaitól :) Rengeteg türelem kell, hogy otthon körülvegye és persze megértés. Otthon tud "kiengedni". Persze ez nehéz egy olyan szülőnek, aki szintén ezt szeretné tenni, de éppen ordít egy gyerek, mert nem az van amit akar.

A lányom (2,5) ugyanígy volt a bölcsiben. Kettő volt, amikor odakerült és ugyanezt produkálta, mint a tied. Nem azt mondom, hogy szeret bölcsibe járni, de reggel már csak ritkán van sírás. Mára már rengeteg jó dolgot is tanult a társaitól, de persze mi is átmentünk ez, sőt a nyelvnyújtogatáson, csapkodáson, de még a köpködésen is. Gondolom hasonló dolgok fognak ránk várni az oviban is. Az viszont nem igaz, hogy ettől nem lenne érett.

A bölcsire nem érett azt jelenti, hogy az anyja az elejétől fogva úgy elmehet, hogy egyáltalán nem sír utána, nem hiányolja, sőt, gyakorlatilag teljesen idegennel is elvan elsőre. Nem azt jelenti, hogy nem akar bölcsibe járni!

Tehát akkor három évig mindegyik gyerek éretlen a közösségre, és jön a bűvös hármas és már mindegyik érett. Mivel 3-tól már nem kérdés a közösség elkezdés. Hát ez nem így van!

Az, hogy nem akar az anyjától különválni esetleg reggel az teljesen normális, mivel érett rá, hogy az anyját elkülönítse a többi idegen embertől. Ez nem azt jelenti, hogy gyűlöl oda járni. Ez azt jelenti, hogy jobban szereti az anyját annyival, hogy így kifejezi. De ettől még nem depressziós vagy lelki sérült, vagy a sarokban ülő egész nap. Akkor ennyi erővel óvodát, iskolát se kezdjenek a gyerekek, mivel éretlenek, mert nincsen kedvük menni MINDEN REGGEL! Az olyan szülők, mint te, szeretné azt hinni, hogy a gyereke mással nem érezheti jól magát, és attól nem lenne boldog gyerek, ha nem vele lenne otthon. Az a szomorú igazság, hogyha ÉRETT rá, akkor pont, hogy ilyen problémái nem lesznek. Az, hogy reggel sír az anyja után, a legtermészetesebb. De utána feloldódik. Pontosan tudja, hogy alvás után megint megyünk érte. É addig igenis jól elvan. Na ez amit te elképzelni sem tudsz, pedig hidd el, a tied is nagyon jól el lesz majd (ha még nem óvodás) más gyerekekkel, más felnőttek. És ez nem azt jelenti, hogy reggel majd nem sír utánad. Ez jelenti azt, hogy érett!

58%-os nem azt mondtam hogy minden 3 év alatti éretlen, hanem hogy azok azok, akik így viselkednek. 3 év alatt az elsődleges szociális színtér a család, ideális esetben az adja meg a gyermeknek azt az érzelmi biztonságot, amire ebben az életkorban a legnagyobb szüksége van. És vannak érzékenyebb lelkű gyermekek, akiket megvisel a hirtelen váltás, kikerülnek az addigi megszokott, védelmet jelentő környezetből, amit egész addigi életükben ismertek. És mivel ebben a korban még nem tudják elmondani konkrétan hogy mi a baj, és mi viseli meg őket, ezért reagálnak sírással, és azzal hogy nem akarnak menni.

Hidd el, én is benne vagyok, óvónőként dolgoztam, volt már dolgom nem egy ilyen kisgyerekkel, minta hogy olyannal is, aki pár nap után teljesen adaptálódott az új helyzethez. De ehhez kell egy bizonyos fokú idegrendszeri érettség, ami nem minden kisgyereknél jön el ugyanabban az időben.