Ezzel a kérdések senki nem szandekozok megbantani csupan csak kivancsi vagyok. Amikor azt mondjak hogy az en gyerekem csak elvalaskor sir, amikor megyunk bolcsibe, egesz nap jokedvu, azt miert mondja sok anyuka 100%-ra Hiszen a flakon at nem latnak?

Az én gyerekem 2 bölcsibe járt. Mindkettőnél hallgatóztam, miután becsuktam az ajtót egy jó 10 percet naponta, a beszoktatás alatt meg végig. Az ablakon még be is láttam az elsőnél, jó gyakran sétáltam arra.

Az elsőnél úgy hazudtak, mint a fene.

Mikor mondtam, hogy hallottam, hogy sír a gyerek, meg véletlen pont arra jártam és láttam, beismerték, hogy egy a szokás, hogy anyuka se legyen ideges és megkönnyítsék neki, mert ráragad a gyerekre a feszültség és csak nehezebb lesz. Fel is hozta, hogy látja, hogy milyen ideges vagyok. Naná, hiszen hazudtak, és még le is csesztek, miért kémkedek.

Szerencsére 2 hét után sikerült váltani, az új helyen mindig igazat mondanak, eddig egyszer hazudtak csak, mikor véletlen becsípték a gyerek állát a cipzárral és szép véres seb fogadott az állcsúcsán. Ezt is onnan sikerült kikövetkeztetnem, hogy a gyerek teljesen kiakadt, mikor felhúztam volna a cipzárját. Amúgy beszámolnak minden sírásról és sérülésről, amit nem ők okoztak persze:)

Onnan tudom, hogy ott is figyeltem az ajtó mögött jó sokat.

És azért kémkedek, mert korábban volt rossz tapasztalatom,3 rossz 4 bébiszitterből, mindet akkor kaptam rajta valamin, amikor váratlanul nyitottam be, vagy hallgatóztam.

Pedig megbízhatónak tüntek vagy ismerősök voltak.

Egyértelműen nem feltétlen a bizalmam az idegenek felé és szerintem nincs rendben valami annál, aki a legféltettebb legkiszolgáltatottabb kis lényt az életében csak úgy rábízza egy idegenre.

Nem gondolom amúgy, hogy feltétlen rosszat akar valaki, jót akarni is lehet rosszul. Kézrácsapás/önbizalompusztítí mondatok/káros szokás kialakítása(tvbambulás).

Nekem is néha van egy olyan érzésem, hogy bekameráznám a bölcsis szobát, nem feltétlenül azért, mert nem bízom bennük, csak annyira szeretném látni, mit csinál egész nap a kisfiam...

Szerintem ki kell ismerni a nevelőnőket, nálunk az egyik mindig mond mindent, a másikból harapófogóval kell kiszednem az infókat. (Rendben volt minden? Igen. Evett? Ja, nem, nem nagyon akart. Aludt? Nem, semennyit sem, végig ébren feküdt.)

És nem csak ezekre a tényekre lennék kíváncsi, hanem hogy hogy érezte magát, játszik-e, nem szorong-e, visszahúzódó-e...

Azt hiszem, ebben a kérdésedben és az én válaszomban is nagyon benne van, hogy nehéz elengedni a kisgyerekünket, hiszen eddig egész nap velünk volt, mindent tudtunk róla.

De egyébként szerintem is hallgatózz reggel kicsit, míg elrakod a ruháit, benézel a szekrényébe, stb... megnyugtató tud lenni.