Csak szerintem önzőség a gyerek első három évében tanulással tölteni az időt?

Kedves szuperanyuka, az hogy heti 2x járok iskolába semmi hátránya nem származik a gyereknek belőle, vígan el van addig apukával vagy mamával.

Visszük ezer helyre ennek ellenére, rengeteget foglalkozunk vele, az hogy alvásidőbe/pihenésidőbe tanulok abból a gyereknek semmi hátránya.

Elég szar életed lehet ha neked minden ennyire fekete és fehér.

De látszik még meg se született a gyereked, majd rájössz ne aggódj hogy lehet nem iskolába de el fogsz vágyódni te is a négy fal közül hogy a 24 órából legalább 1-2 órát eltölthess egyedül is, nem anyaként, hanem mint felnőtt emberként.

Látszik, hogy még várod azt a babát...

Sosem játszottam "tudatosan" a fiammal. Csak ahogy épp jött. És jól esett.

Nem 1-2 évesen ismeri meg a világot, mert kb semmire sem emlékszik abból az időből, ahova viszed.

Nem tettem sosem a tévé elé, mert szerencsére van apja a fiamnak, és amikor suliban voltam (2 hetente szombaton), meg a vizsgák idején nagyon jól elvoltak apával is.

Nem, nem oviig kell mindent megtanítani, hisz 3 évesen még közel sem tud mindent (megállni a kereszteződésnél, kitörölni a fenekét, köszönni...stb)

Folyamatosan tanítani kell.

6 éves a fiam, az elmúlt 3 évben több "ragadt rá" nevelésből, világ megismerésből, mint az első 3 évében.

Nyugodt, kiegyensúlyozott, jól viselkedő gyerek. Annak ellenére, hogy már 1,5 éves korától dolgoztam heti 2 nap, amikor az apjával volt, és 2,5 évesen bölcsibe került.

Hidd el, lesz még amikor örülsz annak a kis nyugodt időnek, amikor tanulsz. A 0-24-ben gyerek körül forgó világ sem normális ám.

A gyerekem 3 éves koráig én is maximálisan csak rá akarok fókuszálni. Addigra végzek az egyetemmel, dolgozni meg ráérek majd utána. Persze nem mindenkinek alakul így az élet...lehet lelép apuka vagy ilyesmi és akkor borul az egész.

De amúgy jól gondolkozol, viszont “mindent” nem fogsz tudni megtanítani neki 3 éves koráig. Vagy mit értesz ez a “minden” alatt?

Szerintem nem őnzőség.

Én phd hallgató vagyok, ezenkívül oktatok egy főiskolán a baba 2 hónapos kora óta (kis óraszám, de azért volt vele dolog), autóvezető órákat veszek. Tanulok magamtól kertészkedni, kenyeret sütni, igyekszem varrni.

A babám abszolút törődés igényes, és még így is belefér. Ha meg nem csinálok phd-t, kitesznek az állásomból, amint visszamegyek, az aztán mért lenne jó a gyereknek?

Azért fel is tölt. Bármi feltölt, ami kimozdít a szoptatás - tisztázás - gagyorászás/játszás - sétálás - házimunka halális ötszögéből.

Ha még meg is kell hozzá mozgatni az agyam, az szuper.

Az nem jut eszedbe, hogy azért tanul, hogy majd ha visszaall a mokuskerekbe, lehetősége legyen jobb munkahelyre, vagy akár fizetésre? Ezzel is a gyermek jövőjét segítheti az, aki tanul mellette. Tudod mostanában felkapott egy kép a facebook világában. Valahogy úgy van, hogy a kéretlen tanácsokat osztogatóknak üzenik, hogy ha van gyereke akkor foglalkozzon a sajátjával, ne a másét nevelje. (nem jut eszembe pontosan, de téged pont ebbe a kategóriába képzellek el)

Egyébként ha meg tudják oldani a minőségi gyerekfelügyeletet, akkor mi a gond? Azt hiszed, hogy tanulnak 0-24-ben? Dehogy. Legtöbb alvás időben vagy éjjel tanul. Nappal meg ő is szuper anyuka, és hodd el, viszi, hozza a gyereket, foglalkozik vele. Az a gyerek nem igényel a nap 24 órájában mondókát, játszást, játszóteret, játszóházat... Kicsit túlmisztifikálod. Én is tanulnek mellette, ha nem lennék tök egyedül vele minden nap. Nem azért mert olyan jól esne, azért tanulnék, hogy könnyebben helyezkedjek el majd ha viszza kell állni dolgozni.