Sikerülhet megoldani azt, hogy bàr a gyerek szülei nem èlnek együtt, de mindennap làssa mindkèt szülőjèt?

Nálunk van ilyenre példa a családban. A szülők szétköltöztek, válás kilátásban, apuka 5 percre bérel lakást, és minden nap munka után legalább pár percre beugrik a gyerekhez. Gyakran hozza el oviból, vagy ott alszik nála a kicsi. Közben persze pedálozik, hogy megmentse a házasságát, de erre nem sok esély van.

De nyilván ritka példa az övék, és kell hozzá két intelligens ember, meg egy nem sz.r dobálós szakítás.

Mondjuk reggelenként anyuka viszi iskolába, délután apuka megy érte. Nála van 1-2-3 órát, aztán hazaviszi anyukához.

Elvileg működik, de így pl. a két házasfél annyit találkozik, hogy új párkapcsolat nemigen fog kialakulni egyiknél sem. Nem a gyerek miatt, hanem, mert a szülők folyton egymással találkoznak.

Sok vita lehet ugyanúgy, mint mikor együtt éltek: Miért nem tanult, amíg apával volt? Hát..., mert beszélgetni és játszani jobb volt. Miért ilyen vékonyan van öltöztetve? Miért nem adta rá az anya az apától kapott kabátot? Miért pénzt ad neki tízóraira, amiből édességet vesz, miért nem szendvicset csomagol? Vagy fordítva: miért csomagol szendvicset, amikor az ciki az osztálytársai előtt?

Arról nem is beszélve, hogy akinek szoros a kapcsolata a gyerekkel, az csöppet sem fog örülni annak, hogy a gyereket elviszed tőle. És ez máris egy újabb konfliktusforrás közöttetek.

Szóval elszakadni nem tudtok, és ugyanúgy fogtok továbbra is veszekedni, mint ami miatt egyáltalán külön akarsz tőle költözni. Semmivel sem leszel előbbre, csak egy külön lakást fönn kell tartanod.