9 hónappal szülés után depresszió?

Egyedül nem fog menni.

Ha nem akarod, nem kell belevonni a védőnőt, se mást, elég csak egy pszichológust, vagy pszichiátert felkeresni.

Jaj istenem, hogy fordulhat meg olyan a fejedben, hogy a védőnő kibeszél?! Titoktartás kötelezi nyilvánvalóan! Meg különben is mért tenné? Annyira azért nem különleges esemény, hogy valaki szülés utáni depresszióban szenved!

Ezen semmi szégyellnivaló nincs! Mért lenne? Hibás vagy benne? Meg az összes többi sokszázezer csak Mo-on, aki ebbe hormonális okokból meg a túlterheltségtől beleesik? Azok mind bolondok? Magyarország az egymillió bolond országa?

De ne a védőnőhöz fordulj, neki nem ez a foglalkozása, nem tud ezzel mit kezdeni, hanem pszichológushoz. Ne halogasd! Lehet, hogy előfordult már a világtörténelemben, hogy valakinek magától elmúlt, de teljesen értelmetlen erre a csodára várni és közben szenvedni, és magadat veszélyeztetni. Azért van a pszichológus szakember, hogy segítsen! A kereséssel egyidejűleg azért gondold át, hogy milyen segítséged van, mennyit alszol, milyen a viszonyod a pároddal. Ki az a környezetedből, aki kritizál? Ahhoz is pszichológus kellene, hogy magadat többre értékeld, mint ők (akik valójában a saját gyenge önértékelésüket leplezik a te állandó leszólásoddal), merjél nekik visszaszólni, elutasítani, esetleg a mindennapjaidból kiiktatni őket, hiszen súlyos kárt okoznak neked, konkrétan tönkretesznek! Vegyél igénybe segítséget, járj el otthonról, tarts kapcsolatot anyukatársakkal, nyugodtan szorítsd háttérbe a háztartást, pl nem kell mindennap takarítani, főzni, egyszóval úgy szervezd az életedet, hogy magadat is vedd a méltánylandó szempontok közé.

Teljesen normális! Én még 11 hónap után is érzek így néha. Van segítséged? Nekem ez is rossz, hogy semmi és senki. Férjem is éjjel-nappal dolgozik. Bezárva lenni egy gyerekkel 0-24be nem egy leányálom...

Megértelek.

Néha úgy érzem nekem is kéne pszihológus, de félek elmenni...

Úgy érzem rajtam még ő sem tudna segíteni...

Hogyhogy nem lehet, ki szól bele? Olyan nincs, hogy nem lehet elkerülni! Csak rajtad áll!

Aki pedig telefonon minősít, annak megmondod, hogy nem kértél tőle tanácsot, és abban a pillanatban választ nem várva leteszed a telefont. És ezt addig ismétled, amíg vagy a zaklatásodról, vagy a telefonálásról le nem szokik, ez elég hamar el fog jönni. Mérgező emberekre nincs szükséged! Rombolnak. Ha megszüntetnéd velük a kapcsolatot, felszabadulnál! Felnőtt vagy, hallgass az ösztöneidre! Ez a te életed, senki másé! És keress élvezetet az otthonlétben is, pl olvass, vagy csinálj bármit, ami a hobbid.