Csak nálunk van olyan hogy mintha csak az anya dolga lenne minden? Másoknál ez hogy van?

Gyerek előtt sem volt különb gondolom, szóval mondhatni magadnak csináltad. Az én férjem mindig is segítőkész volt, mindig is felesben ment a házimunka is. Most is így van.

Amikor hazaér, eszik, átöltözik és utána nekem van fél óra pihi, addig csak övé a 4 gyerek. Ő fürdet, amíg én vacsit készítek, együtt eszünk és fektetünk. Hétvégente övé a délelőtt, mert ő tud nappal is aludni, alvásidőben ő is lefekszik, én pedig reggel kelek nehezebben, délután én “ügyelek”. Ha vásárolni megyünk, ő kint marad minimum 2-vel játszóterezni, mert 4 5 év alattival nem lenne egyszerű bemenni egy boltba. 😂 A mi gyerekeink alszanak, a legkésőbb éjszakát átalvó is alszik 12 órát 10 hetes korától.

Én is mondom neki, hogy te jössz. Sőt azt is, hogy vigye ki, csinálja ezt azt meg. Kakinál ko-papír-olló😁

Legyél határozottabb. Állj a sarkadra.

Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy. Viszont tedd a szívedre a kezed, bem volt ennek előjele, már a gyerek előtt?

Gondolom életetek együtt és látszott, hogy hogy áll a házimunkához és mit gondol, kinek mi a feladata. Illetve meg is lehetett volna beszélni előre ezeket.

Most már annyit tudsz tenni, hogy leülsz vele és elmondod őszintén, hogy mik zavarnak és min szeretnéd, hogy változtasson.

Teljesen egyértelmű, hogy ketten vagytok szülők, ergo nem minden a te feladatod.

Egyébként közösen akartâtok a gyereket? Simán a szemére lehet vetni, hogy miért nem foglalkozik akkor vele. Tényleg fontosabb a telefont nyomkodni, mint kapcsolatot kialakitani a gyerekével? Fel fog nőni, úgy is, hogy alig ismeri az apját, hiába laknak együtt.

Egy idő után már késő lesz észbe kapni.

A házimunka részében nem sokat segít, de inkább azért, mert jobb szeretem én csinálni. Inkább úgy veszi ki a részét belőle, hogy sokszor, akár munka után is,de hétvégén tuti mindkét nap elviszi a másfél éves gyerekünk jatszóterezni, ide-oda és nekem van itthon időm nyugiban a dolgokra.

A kislányunkat születése óta pelenkázza, öltözeti, együtt fürdetjük, sokszor ő altatja este, imádta piciként is tologatni a mózesben. Ha utazunk valahova napközben a lányunk nem tud az utazó ágyban elaludni, így babakocsiban alszik, ezt mindig a férjem vállalja be, pedig van, hogy 2 órát is alszik így és nem lehet megállni, mert arra ébred. Éjszaka most hosszú idő óta 6-8 alkalommal is ébredt, férjem kelt hozzá, mert ő bekuckózik a kiságy mellé és 2 perc múlva alszik, én meg egész éjszaka csak forgolódnék. Piciként képes volt 15-20 perceket sétálni egy böfi kedvéért, de most is bármikor kézbe veszi és cipeli. Imád vele itthon játszani, de sokszor viszi játszóházba és ott is jól elszórakoznak. De meg is látszik mindez a kapcsolatukon, imádják egymást.

Előtte is ilyen volt, te így választottad.

Másrészt vannak nagyon jó apák, akik valóban azok akarnak lenni, ők foglalkoznak a gyerek minden dolgával, és vannak olyanok, mint a tiéd, akik nem. Ők a többség.

A te férjed rossz apa.

Nem kell egy felnőttet sem nevelni, az alá fölé rendelt viszonyban lehet csak, egy házasságban meg egyenrangúak a felek. Alapdolgokért ha valakit utasítani kell, azt cégeknél is kirugják.. Én nem akarnám leélni az életem feladatosztó dirigáló háziszörnyként, akinek ki kell követelnie a segítséget.

Egyszer elmondod, nem változik, szólsz, ha nem lesz állandó változás lelépsz, ha nem változtat lelépsz.

Folyamatosan ftrusztrálod magad, fáradt, nyűgös, kialvatlan, idegesebb vagy, rosszabb anyja vagy a gyereknek és magaddal is rosszabbul bánsz. Kell ez neked?

Ülj le, mondd el, ha nem megy a változás, pattanjatok meg, már így is egyedülálló anya vagy, egy párkapcsolati problémával csak kevesebbed lesz.

Fiala Borcsa: Borús gondolatok az anyák kollektív felelősségéről

Az én hibám, ha nem eszi meg a répát.

Az én hibám, ha a körmét viszont rágja.

Az én hibám, ha felesel, és az én hibám, ha nagy a szája.

Az én hibám, ha fáj a hasa.

Az én hibám, ha olykor büszke.

Az én hibám, ha a baletthoz nem elég domború a rüsztje.

Az én hibám, ha botfülű.

Az én hibám, ha csöndes.

Az én hibám, ha szólításra nem jön ide rögvest.

Az én hibám, ha kekeckedik.

Az én hibám, ha sprőd a haja.

Az én hibám, ha nincsen otthon soha semmi rendes kaja.

Az én hibám, ha kancsal.

Az én hibám, ha szemtelen.

Az én hibám, ha az óvónéni szerint az iskolához éretlen.

Az én hibám, ha elálló a füle.

Az én hibám, ha a cerkája tompa.

Az én hibám, ha a barátnője szerint a nagylábujja ronda.

Az én hibám, ha sokat sportol.

Az én hibám, ha nem mozog eleget.

Az én hibám, ha a tanítónénitől kap hideget, meg meleget.

Az én hibám, ha szomorú.

Az én hibám, ha mérges.

Az én hibám, ha idétlen és az én hibám, ha éhes.

Az én hibám, ha nem olvas eleget.

Az én hibám, ha folyik az orra.

Az én hibám, ha nem eszi a nagyi főztjét, fütyülve a jó modorra.

Az én hibám, ha szuvas a foga.

Az én hibám, ha az órán gügye.

Az én hibám, ha nincs rajta sapka, ez a buszos nénik közös ügye.

Az én hibám, ha sok tévét néz.

Az én hibám, ha felsír éjjel.

Az én hibám, ha az öccsét nyúzza földöntúli kéjjel.

Az én hibám, ha elkallódik.

Az én hibám, ha nagy a feneke.

Az én hibám, ha negyven éves korára még mindig nincsen gyereke.

Az én hibám, ha lopáson kapják.

Az én hibám, ha hangosan böfög.

Az én hibám, ha a nagypapa viccén csak azért sem röhög.

Az én hibám, ha sovány.

Az én hibám, ha kövér.

Az én hibám, ha olykor-olykor büdös mint egy görény.

Az én hibám, ha unatkozik.

Az én hibám, ha lusta.

Az én hibám, ha a kezében mindig ott a puska.

Az én hibám, ha kimelegszik.

Az én hibám, ha az órán lazsál.

Az én hibám, ha lukas a zokni, vagy bent maradt a tornazsák.

Az én hibám, ha szorítja a cipő.

Az én hibám, ha lukas a csizmája.

Az én hibám, ha felnőttként óriásira duzzad a mája.

Az én hibám, ha matekból egyest kap.

Az én hibám, ha nem hívnak anyádék.

Az én hibám, ha karácsonykor csalódást kelt az ajándék.

Az én hibám, ha agglegény lesz.

Az én hibám, ha maradi.

Az én hibám, ha két nap után még mindig folyós a kaki.

Az én hibám, ha dohányzik.

Az én hibám, ha nem zenél.

Az én hibám, ha a barátai közül mindenki sokkal jobban él.

Az én hibám, ha cukorbeteg.

Az én hibám, ha allergiás.

Az én hibám, ha nem lesz belőle tehetséges cigányprímás.

Az apjuk viszont rendes ember,

fürdetésre hazaér.

Nekem sokszor szólnom kell a páromnak,hogy mit mikor és hogyan szeretném,hogy megcsináljon. Ha nem szólnék,nem biztos hogy csinálná vagy csak marha sokára (ami egy kakis pelusnál mondjuk nem előnyös). Viszont pontosan tudtam,hogy ilyen,a gyerek előtt is ilyen volt. Nem esik nehezére megcsinálni csak egy lassabb, elvarázsoltabb fajta ember. Nem reklamál,ha meg kell mozdulni,csak magától nem biztos,hogy meglát minden feladatot. Viszont így szeretjük, rengeteg minden más erőssége van. Nekem ez bőven belefér.

Ebben,amit leírsz,számomra az a gáz,hogy a férjed még fel is van háborodva. Mivel azt sem érti meg,hogy fáradt vagy és szükséged lenne rá,hogy ő is kivegye a részét, nem tudom mennyire esélyes,hogyha leültök,meg tudjátok beszélni a dolgot. Nem csak az apaságban van lemaradva, társként sem állja meg a helyét (a leírtak alapján).

Magamat ismerve,egyszer kétszer lehet, megszivatnám (sajnálom,kicsit bosszúálló típus vagyok :D ),nem csinálnék neki kaját,csak magunkak,nem mosnék rá stb...nem akarok ilyen tanácsot adni,meg mást sem,mert nem vagyok a helyedben. Viszont a családodnak az lenne a legjobb,ha ez a szituáció megoldódna,így valamit ki kellene találni. Ez nem a természetes apa/,férj viselkedés (bár sokan vannak így szerintem sajnos )