Játszótéren, magadban, miket gondolsz más anyukákról/gyerekekről?

Nem figyelem, de észre veszem.

Pl: a másik hisztiző gyereke "jóleső érzéssel" tölt el, hogy "jaj de jó, nem csak az enyém" 😂

Én megfigyelem.

Elsőként azt, hogy hol helyezkedek el hozzájuk képest, kiknek a kezén van gyűrű, én vagyok e az egyetlen egyedülálló anya.

Aztán azt, hogy néznek ki, hogy öltöznek hozzám képest, kivel találhatnék közös hangot.

Aztán azt, hogy bánik a gyerekével. Ha le se tojja vagy ha szidja, akkor nem szimpatikus, elkerülöm, a gyerekét meg szoktam dicsérni, ha hallom, hogy az anyja alázza(buta, rossz, mitcsinálszmár, nemúgykell, ügyetlen, lüke, béna vagy), nem bírom elviselni..

Ha valakinek szimpi a gyereke, vagy a gyerek szülője, akkor bàtorítom az enyém, hogy a közelében legyen. Pl az enyém egyedül van, megkérdezem nincs e kedve csúszdázni(ahol a másik gyerek van), vagy hogy menjen haverkodni, nézze csak, az a kisgyerek ott van egyedül, hátha akar vele játszani(általában akarnak).

Azt nem firtatom ki épp hogy néz ki, ha leharcolt, ugyanúgy rendben van, mint aki majd ki csattan.

"kiknek a kezén van gyűrű, én vagyok e az egyetlen egyedülálló anya."

Első terhességem óta nem jön rám a gyűrűm, hiába fogytam vissza. ;)