Szülők, nektek mennyire elvárás magatokkal szemben, hogy a gyereketeknek majd saját lakást tudjatok venni, mikor nagykorú lesz?

Megvenni nem venném meg, de szeretnék hozzá járulni, viszont valamennyit tegyen bele ő is. Amennyire elvárható lesz addigra, körülményeket tekintve ugye...

Vagy ha megveszem, tudja egyedül fizetni

Fú, de jó kérdés. Szerintem nem alap, mint ahogy a meleg étel stb, de nekem nagyon is elvárás magammal szemben... mivel 35 éves koromra lett nagy nehezen saját, (páromnak meg 43 éves korára) és hogyha előtte a házasságomba (elváltam) úgy mehettem volna be, hogy van egy saját külön ingatlanom, akkor váláskor és utána rengeteg év albérletét spórolhattam volna meg (el kellett adni a lakást, és neki öröksége volt benne, nekem meg csak pici megtakarításom, így nem tudtam másik lakást venni, hitelre sem). Nem szeretném, hogy a gyerekem is átmenjen ezen, persze nem akarom a széltől is óvni, de ha van egy bázis, ami egy akármilyen kicsi ingatlan, akár kiadva stb, akkor a többit saját magának megteremteni szerintem egyszerűbb. Akár párkapcsolati döntéseket hozni. Nekem azért tartott olyan sokáig, hogy döntsek a válás mellett, mert nem tudtam, hol fogok lakni, pedig nagyon rossz volt már a házasság.

Szóval nekem pl ezért elég komoly dilemma, hogy legyen-e második gyerek. Egynek röhögve veszek lakást, kettőnek lehet, de nem vagyok benne annyira biztos.

Nem tudom melyik a másik kérdés.

Azt tudom, hogy ma egy huszonévesnek szinte alap elvárása, hogy a szulo a végletekig segítse. Természetes neki, hogy otthon él, meg akkor is, amikor már dolgozik, elvárja, hogy kb a popsija fényesre legyen nyalintva, de nehogy már a szülőnek bármi joga is legyen beleszólnia az ő életébe, hiszen ő felnőtt. Akkor lehyen anyira felnőtt, hogy oldja meg az életet egyedül.

Aki úgy gondolja, vennie kell a gyerekenek lakást, az vegyen. Én nem gondolom így.

Ez így konkrétan nem cél. De ugyanezért nem lesz több gyerekem valószínű, mert annyit már nem tudnék úgy elindítani az életben, ahogy én szeretném.

Nekem szerencsém volt. Volt egy lakás, ahova elköltözhettem - nem kellett albérletet fizetnem -, illetve amikor a férjemmel sajátot vettünk, abba 5 M-val beszálltak a szüleim. Ennyit minimum én is szeretnénk adni a gyerekünknek. Kettőnek viszont már nem menne... pláne, hogy a saját nyugdíjunkra is gondolnunk kell.

Nem alap és nem csak igy lehet gyereket vallani.

De en nagyon szeretnem megadni neki ezt. Legalabb ugy h mininalis hitel legyen rajta.

Bpen pl ha nincs szuloi segítséged kb lehetetlen venni egyet. Alberlet arak nevetsegesek ha emelett te meg vhogy 100eft felreraksz akkor legmelyebb elismeresem. DE ez se eleg kb semmire mert az elmult evekben egy ev alatt nagyobb volt a dragulas mint amennyit igy felretettel (1.2mftot tettel velre de kb 5 mft dragult a lakas).

Nem gondolom alapkövetelménynek, de mi is azon leszünk, hogy megteremtsük a lakhatásukat.

A férjem egyedül teremtette meg a családi házra valót a volt feleségével, két kiemelkedő fizetésből. Mi pedig úgy tudtunk beköltözni álmaink házába, hogy ő eladta a fél házát, én pedig a lakást amit a szüleimtől kaptam, emellett nagyon magas a fizetésünk. Így most 3 évnyi kisebb hitelből letudjuk a házat, aztán koncentrálhatunk a továbbiakra és lesz 18-20 évünk megteremteni a lakásokra valót.

Köszi.

Nos, a nem veszek a gyerekemnek lakást az marhára nem egyenlő azzal, hogy csak 18 éves koráig szeretem. Az én gyerekem most 16 éves. Nem veszek neki lakást, az tuti. Nem is tudnék. Ha milliomos lennék és egyáltalán nem okozna gondot, akkor nyilván simán. De nem, nem fogok belerokkanni abba, hogy agyondolgoztok magam és kenyéren meg vízen élek, hogy neki lakása legyen. Nem. Ez a mártír szülő. Ó épp nem jó a gyereknek. Az ilyen vagy az életben nem szakad le a gyerekéről és mindenbe beleszól, vagy folyamatosan magát sajnáltatja, hogy ő mit meg nem tett. Az én gyerekemnek az en segítségemmel nem lesz lakása. Sőt, az is lehet hoyg sosem lesz lakása. Külföldön elek, itt mondjuk úgy a lakosság 70-80%-a amúgy is alberletben lakik. Nem fogom kidobni itthonról, de nagyon remélem, hogy 30 évesén már nem a nyakamon fog lógni, hanem éli majd a saját önálló életét. A másik kérdés feltevőjének én pl egészen biztosan xaranya vagyok, mert nálunk bizony ha majd dolgozik és itthon el, be kell adnia a közösbe. Egyrészt nekem ah a normális, hogy ha van keresetem, akkor hozza járulóm a költségekhez, másrészt meg itt 18 felett megszűnik minden a gyerekkel kapcsolatos anyagi támogatás, plusz bejön az egészségbiztosítás, ami nem két fillér. Emellett pl ha valamkk oknál a szülők bármiféle szociális jellegű támogatást kapnak, az otthon elő nagykorú gyerek miatt ezt lecsökkentik. Pl anyósom itt él nálunk, az államtól kapott öregségi nyugdíja csökkentve van, mivel a fiánál el, majd ő anyagilag besegít.