Ha valaki határozottan fiú, vagy éppen lány babára vágyik, az azt jelenti, hogy a valóságban is kevésbé szeretné a gyerekét, ha másmilyen neműre sikeredne?

Az én párom határozottan fiút szeretett volna, de lány lett. Hát, így nem focizott vele, hanem Barbiztak. Később meggyőződéssel állította, hogy ő mindig is lányt akart! 😁

úgyis imádni fogja, amint először látja, már nem cserélné el egy ellenkező neművel :)

Nagyon kislányt szerettem volna. Mindennél jobban. El se tudtam képzelni, hogy fiam legyen. Annyira, hogy már teherbeesés előtt volt rózsanszín babaholmink (cumi, előke) Aztán amikor megtudtam, hogy terhes vagyok, valamiért iszonyúan nehezemre esett lányként gondolni a pocakomban növekvő kis bogyókára. Abban a pillanatban, amikor uh-n kiderült, hogy fiú, el se tudtam már képzelni, miért is akartam annyira lányt. 😁 Imádom a fiamat, a rózsaszín holmit pedig eladtam

Attól függ hányadik gyerek első vagy 2,3 gyerekről beszélünk .

Nalunk apa vállalkozó, traktorozik. Mindig is akart legalább egy fiút, hogy tovább tudja vinni a vállalkozást. Mindketten lányok lettünk. Szeret minket meg minden, csak amikor méga feljön a téma, amikor beszélget a telefonban, és olyanokat mond, hogy ,,ezt dobta a gép”, meg hogy ,,van még, aki rajtunk kívül ÍGY JÁRT”, akkor nem esik valami jól. Bár ahogy ismerem magam, fiúként is egyetemre jöttem volna, legalábbis nagyon azt akartam volna, és szerencse, hogy a család egyik tagjára sincs rákényszerítve ez a dolog.

Én mindig is fiúsnak tartottam magunkat. El se tudtam hinni, hogy kislányunk lehet. Aztán mikor 2 UH is igazolta, azóta hisszük :) nem is értem hogy miért hittem annyira fiúnak. Azóta már annyiszor elképzeltem a fürtjeit, a copfját, a kisruháit, stb.

MOndjuk ki, hogy igen, vannak ilyen embere. Illetve főleg régebben volt divat, hogy mindenképpen fiút akartak, a fiúkkal másképp bántak stb. Szerencsére ez ma már egyre ritkább. Normális ember ugyanannyira szereti a gyerekét, a kár lány, akár fiú.