Mért nem szempont sokaknál a pénz gyerekvállalásnál?

Szerinted, akik megkérdezik ezt, azok tisztában vannak az anyagi helyzetetekkel?

Sokan ma már direkt laknak albérletben, hogy mobilisabbak legyenek, ha egy jó állás miatt költözni kell. Azt meg honnan tudnák, hogy alig jöttök ki a pénzetekből?

Azt viszont tudják, hogy régóta együtt vagytok, te már 28 éves vagy (gondolom te vagy a nő, és párod kicsit több). Ebből a szempontból meg teljesen jogosan merül föl a kérdés.

Az más kérdés, hogy én nem kérdeznék rá, mert lehet, hogy a fiatal pár évek óta szeretne babát, csak nem jön össze, és ezért fájó pont ez nekik.

Anyám válasza erre a felvetésre: ha ő arra várt volna, hogy anyagilag rendben legyen és ne albérlet, akkor én nem is élnék.

És nem tudom elmagyarázni neki, hogy ma nem ugyanaz a helyzet, mint 30 éve, mert nem akarja érteni.

Én egyetértek Goldmunddal. Nem kell megsértődni és burkoltan ilyen lekezelő megállapításokat tenni egy szimpla kérdés miatt. Ha nem vezeted nekik Excelben a pénzügyeiteket, akkor honnan kéne tudniuk, ha nem álltok jól?

Ha meg maga a kérdés zavar (sokadszorra teljesen meg tudom érteni), akkor azért szólj, hogy nektek ez kellemetlen téma, ne feszegessék. De ebbe sem kell rosszat vagy felelőtlenséget látni, egyszerűen csak érdeklődnek.

Talán sokan úgy vannak vele, hogy egy gyermek még belefér az anyagi helyzetükbe, idővel pedig dolgoznak majd azon, hogy egyre jobb legyen. Vagy olyan is van, aki tisztában van a helyzetével (hogy talán nem lesz jobb, mert már így is kimaxolta a bevételét, ami ugye nagyban függ a lakóhely adta elhelyezkedési lehetőségektől, a tanulás, önképzés jövőbeni lehetőségeitől), de annyira vágyik gyermekre, hogy az anyagiak ellenére is belevág, ezzel vállalva azt, hogy nem tud mindent (vagy csak alacsonyabb színvonalon) megadni a gyerekének. És van a szélsőséges eset, amikor a gyerekkel jut a szülő vmi állandó (igen csekély) bevételhez (lásd az alanyi jogon járó támogatások). Ez igen elítélendő.

Nagyon nem értem én sem azokat, akik a nagy semmire vállalnak gyermeket. A gyermekvállalásnak igenis anyagi kérdésnek (is) kell lennie, és feláll a hátamon a szőr az ilyen és hasonló "nagy igazságoktól", mint, hogy "nem számít semmi, csak a szeretet", meg "ahol kettőnek jut, ott jut a harmadiknak is". Ez nettó felelőtlenség a szeretet meg a naivitás mögé bújtatva.

Én 30 évesen lettem anya, a férjem 33 volt. Nagyon erősen meghatározta a döntésünket az anyagi helyzetünk. Sokat tanultunk, egyre jobb és jobb munkahelyeken dolgoztunk, de tele voltunk adóssággal (már saját lakásban laktunk). Akkor láttuk elérkezettnek az időt a babához, amikor először is véglegesítettek a munkahelyemen és végre bekerülhettem abba a pozícióba, amelybe a végzettségeim és tudásom alapján felvettek. Ezzel a kinevezéssel a duplájára ugrott a fizum. Ezzel egyidőben eladtuk a lakásunkat (Pest hányadék részén volt, a férjem korábbi lakása volt, oda nem vittünk volna haza egy újszülöttet), ki tudtunk költözni zöldövezetbe egy új lakásba, na, oda hazavihettük a kisfiunkat. De ahhoz, hogy mindez így alakuljon, rengeteget tettünk, folyton fejlődésre törekedtünk. Az adósságaink egy része megmaradt, viszont a bevételünk is nőtt. Enélkül nem mertünk volna belevágni, hiába nyugtattak minket azzal, hogy sosem lesz olyan, hogy tökéletes időzítés. Lehet, hogy tökéletes nincs, de azért törekedhetünk legalább a jobb, szerencsésebb időzítésre, amikor már nem az a kérdés, hogy miből jövünk ki hónap végén.

Azóta a fiunk 7 éves, van egy 5 éves kislányunk, most várjuk a harmadik babánkat, tavasszal költöztünk családi házba, a bevételünk a fiunk születéséhez képest megháromszorozódott. Nem panaszkodunk.

Én egy valamin nem görcsölnék feltétlenül: nem zavarna, hogy albiba szülöm a gyermekemet, ha az egy tuti stabil albérlet, ismerem a tulaj hozzáállását a gyerektémához, tehát minden klappol a lakhatással kapcsolatban. Nálunk nyugatabbra egyáltalán nem foglalkoznak azzal, hogy saját ingatlanban alapítsanak családot. Amúgy pedig, ha a másik oldalról nézem az albikérdést, egy lakás bérleti díja megfelel manapság egy magasabb banki törlesztő összegének, tehát ennyi erővel egy saját ingatlanba is lehetne tölteni azt a pénzt, mert ez így ablakon kidobott pénz.

Az albérletnél nagyobb probléma az, ha egy pár alig jön ki a bevételéből egy hónapban. Na, ilyenkor nem szabad még babát vállalni, mert egy babával csak nőnek a havi kiadások. Ilyenkor kell arra törekedni, hogy legyen még több bevétel.

Hát szerintem vagy jómódúak vagy nem előrelátók vagy annyira reménytelen, hogy kitörjenek, hogy mindegy is, mikor jön a gyerek, amit én nagyon is vállalásnak és nem áldásnak tartok.

Amúgy nem értem a hónap végi felvetést, ha a hónap elején megvested a tartós cikkeket, akkor azért nem marad a végére. Ilyen erővel eltehetnéd a hónap végére a pénzt.

Amúgy én nem vállalnèk gyereket, ha egy kis vagy közepes kiadásnál (pl mosógépcsere) nem lenne mindegy a hónap eleje v vége. Persze jobb a szemnek ha több marad a számlán, de ha egy pár (max 2-3) százezres kiadás valóban megingatná az életem, akkor nem szültem volna.

"Azt viszont tudják, hogy régóta együtt vagytok, te már 28 éves vagy (gondolom te vagy a nő, és párod kicsit több). Ebből a szempontból meg teljesen jogosan merül föl a kérdés."

Miért lenne jogos egy ilyen személyes dolgot kérdezni bárkitől is, csak mert "benne van a korban"?

Nem mindenkinek a szaporodás az élet célja/értelme.