Van itt olyan akinek kórházba kellett feküdnie, otthon pedig ott volt a kisgyereke? Egy kis nyugtatásra lenne szükségem.

Nekem is 1,5 éves volt a kisebb mikor sérvműtétem volt, ő még szopizott is úgyhogy fejhettem a kórházban...

Én csak 3 napot voltam bent, de élveztem a nyugalmat, a gyerek is elvolt otthon

1,5 éves volt a nagy, amikor születtek az ikrek. 5 hetet voltam korhszban, ami alatt alig találkoztunk. Utána nagyon nehéz volt, haragudott rám. Próbáltam nagyon sok időt kettesben tölteni vele, kicsit túl is kompenzál tuk abban az időben.

2 éves nagy, fel éves ikrek, amikor kivettek az epeholyagomat. Akkor csak két napot voltam kórházban. Az “szinte” felüdülés volt, rengeteget aludtam, olvastam, de nagyon hiányoztak. Plusz majd szétrobbant a mellem, mert keveset tudtam fejni.

11 hónapos volt a kislányom, amikor operáltak. Szintén csak velem aludt el azelőtt; viszont nagyon jól elvolt anyukámmal is. Alkalmazkodott az új helyzethez.

Anyukámnak sem volt semmi gondja Vele; viszont amikor hazajöttem, akkor jött ki rajta az egész, és pár napig 'büntetett' a viselkedésével, aztán ugyan olyan lett, mint előtte.

Szerintem egy sérvműtéttel azért nem kell egy hetet kórházban lenni. Ismerősöm másnap haza is jöhetett. De egy császár, vagy egy méh eltávolítás után sincsenek bent tovább 4 napnál. Szóval nagy eséllyel csak néhány nap lesz az egész.

Igazából ezt úgy lehet elviselni, hogy nem hisztériázol.

A lányod nem hülye, tudja, hogy anya kórházban van, mert meg kell gyógyulnia.

Engem 8 hónapos korában műtöttek külföldön, két és fél hetet voltunk távol a férjemmel együtt, mondjuk én akkor már olyan szarul voltam, hogy nem tudtam idegeskedni, a lányom elviselte, hogy a rokonok vigyáztak rá, semmi baja nem lett ettől.

2 éves volt a fiam, amikor a húga született, a kórházba nem jött be látogatni, nem volt gond. A kicsinek sajnos 2 hónappal később több hetes kórházi kezelésre volt szüksége, akkor a férjem és az anyósom volt otthon a fiammal, minden nap jött látogatni, az nagyon rossz volt. De persze kibírtuk azt is.

Emlékszem, amikor bekerült a kicsi a kórházba, én is sírva fakadtam a nagy miatt, meg egyébként is, és akkor azt mondta valaki, hogy "Anyuka, ő most fontosabb..." Tudom, a te helyzeted kicsit más, de annyira nem. Az egészseged most hosszú távon fontosabb. A pici lány jó kezekben lesz addig.