Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Lehet jó anya egy érzelmileg...

Lehet jó anya egy érzelmileg elhanyagolt gyerekből? Hogyan?

Figyelt kérdés

18 éves vagyok, lassan költözöm. Nem sajnáltatni szeretném magam és természetesen még nem tervezek gyereket sem, csak kíváncsi vagyok.


Apám alkoholista volt, bántotta anyám,mégis 4 gyerekük lett.

Ekkor azonban anyám a példaképem volt, a rossz kapcsolatától eltekintve, olyan akartam lenni mint ő. Tökéletes anya volt,egy követendő példa.

Akkor is sokszor ingerlékeny volt, de megértettem miért és hozzánk mindig nagyon jól állt.


Aztán erőt vett magán, elvált. Ezután összejött egy pasival, akivel a mai napig együtt él. Magával a férfival semmi különösebb gond nincs egyébként, jó fejnek mondható, segítőkész.

De anyám viselkedése teljesen megváltozott felénk.


Érzelmileg nagyon távolságtartóvá vált. Mintha minket okolna tudatalatt h szar volt az élete és most h jó neki, már nem kellenénk. Mióta együtt van az új párjával, nem volt egy beszélgetésünk se, amikor komoly dolgok kerültek szóba.

Ha akarnék se tudnék vele beszélni (bár őszintén már nem is igazán szeretnék) . Bármit mondok letudja azzal, hogy majd később megbeszéljük vagy a telefonját nyomkodva annyit mormog h ahhaa, meg jajj az nem jó, vagy épp h de jó... Témától függően.

Állandóan veszekszik velünk,semmi nem jó amit csinálunk.

A pasijának meg kinyalja a seggét.

A legnagyobb sértés számomra, ha valaki azt mondja h hasonlítok rá.


Észrevettem, hogy sokkal ingerlékenyebb vagyok, sokkal türelmetlenebb mint régen, és h nehezen bízom az emberekben, ami valószínű annak tudható be, hogy anyám mindig visszaélt azzal amit mondtam,illetve bármit teszek belémköt.


Ahogy beleástam magam a témába egyre inkább azt olvasom, hogy legtöbbször az ilyen gyerekekből ugyanilyen szülők lesznek,hiszen ez tudatalatt beléjük rögzült.


Szóval a kérdésem, h min és hogyan kellene változtatnom h egyszer majd jó anyja lehessek a gyermeke(i) mnek.

Hogy a látott példa, illetve az erre tudatalatt kialakított magatartás ne jelenjen meg majd a gyereknevelésben.


Esetleg ha ilyen témáról szóló könyvet tudna esetleg valaki azt is megköszönném.



2020. ápr. 18. 15:43
 1/10 anonim ***** válasza:
100%
Igen lehet, teljesen máa vagyok, mint az anyukám volt. Teljesen más körülmények között élek, rendes családban, a gyerekeim apjával jó anyagi körülmények között. Anyukám egyedül nevelt kettőnket, családi segítség nélkül, egy idő után alkoholista lett, pedig jogászként, nem volt ostoba. Ha neki is jobb élete lett volna és lett volna egy társa, nem minden ráhárult volna, amibe lelkileg sajnos ő megrokkant, ő is jobb anya lett volna.
2020. ápr. 18. 15:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/10 anonim ***** válasza:
100%
Igen, lehet. Van előtted egy rossz példa, hogy mit ne kövess, törekszer arra, hogy te más legyél, hogy a lehető legjobb anya legyél. Ha igyekszel, ha szeretsz, akkor viszont szeretnek és ettől leszel jó anya.
2020. ápr. 18. 16:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/10 anonim ***** válasza:
100%
Az exem anyukája nem kívánt gyerek volt, amit rendszeresen éreztettek is vele. Ő viszont nagyon jó anya lett. Még a szakításunk után is sokáig tartottam vele a kapcsolatot, mert engem is családtagként kezelt.
2020. ápr. 18. 16:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/10 anonim ***** válasza:
100%
Én rengeteg rossz családi minta miatt (alapvetően jót szerették volna, csak rosszul sült el) már egy éve pszichológushoz járok. Nem önmagam miatt kerestem föl, mert én elnavigálok az életben a magammal hozott szaroszsákkal együtt, de minden formában szeretném elkerülni hogy én ezeket tudat alatt továbbadjam a lányomnak, aki most lesz 1 éves. Célzott terápiát végzünk, és azon kívül hogy tényleg oda tudok figyelni hogy hogy nevelek, saját magammal, az örökölt mintáimmal, a szüleimmel is sokkal tudatosabb lettem, a viselkedésükre könnyen találok magyarázatot, sokkal jobban kommunikálok velük, sokkal jobb a kapcsolatunk. Én nem elhanyagolt gyerek, hanem pont, hogy túlságosan is kontrollált, teljesítménykényszeressé, önállótlanná, önbizalomhiányossá nevelt, mindenkitől elszigetelt egyke voltam, el lehet képzelni, mennyire boldogultam jól az életben = semennyire. Nem is ez a lényeg, hanem hogy MINDIG lehet változtatni, és nem hogy lehet belőled jó anya, hanem egészen biztos jó anya leszel!!! Keresd meg egy szakember segítségét, bátran ajánlom :)
2020. ápr. 18. 16:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/10 anonim válasza:

Igen.

Elsősorban arra törekedj, hogy ne ilyen mérgező környezetben legyél a gyerekkel.

2020. ápr. 18. 17:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/10 anonim ***** válasza:

Nehéz ügy..


Engem pl vertek, kaptak jópár pofont, én nem ütöm a gyerekem, de zsigerből az jönne. Ha kiakaszt, akkor erősebben fogom meg a kezét, vagy erősebben húzom be a szobájába, vagy durvábban rázom le magamról. Ezt a család számlájára írom, terápia szrt se segített, önerőből meg ennyit tudok tenni. Persze nagyrészt 80%ban ez sincs, de az sem tetszik, hogy néha nem bírom megállni a durvaságot.


A másik a kiabálás. Engem szidtak kiabálva, alázva és káromkodva, nálam csak a finomított (az istenit, a csudába) káromkodás maradt, és a hangoskodás, de egy rossz szavam nincs a gyerekre, ezt is csak félig tudom megállni, van, ami maradt, van, ami nem. Próbálok kevesebbet kiabálni, de úgy érzem ha több indulatot folytok el, egyszer ki fog törni, ezért inkább úgy vezetem le, ahogy kijön, de a legkevesebb kárt okozza, kiabálással..


Próbálom a gyerekem jó oldalát látni, mivel velem folyton elégedetlenek voltak, pedig kitűnő tanuló és csendes voltam, ez nagyon megy, mivel a gyerek az ellentétem, hangos, eleven, boldog gyereknek érzem így, ez elégedettséggel tölt el.


Nem tudok levakarni mindent, de engem elhanyagoltak(alig láttam a szüleimet, nem játszottak velem) a gyerekemnél ez nincs így, talán túl is tolom kicsit, rengeteg dolgot csinálunk vele együtt.


Nagyon zavart annakidején, hogy anyámhoz nem lehetett hozzáérni, se puszi, se ölelés nem volt természetes, ezért én kicsit tapadok a gyerekre, meg ő is rám. Ez 6 évig működött, de mostanra valahogy terhesnek érzem, hogy rámdől, rámmászik, folyton hozzám ér, és kezdek olyan lenni, mint anyám” ne nyúlj hozzám”, ne érj hozzám, hagyjálbékén”. Nem tudom mitől lett terhes az érintése, kb 2 hónapja van ez.


Szóval pár dolgot le lehet mosni, néhányat csak részben, de van, ami néha elő fog jönni, ha nem figyelsz, nem élhetsz úgy, hogy folyamatosan kontrolálod, mérlegeled magad, néha természetes, hogy ki fog bukni az akaratlan viselkedési minta, igyekezni kell visszaszorítani, vagy olyan közegben levezetni, ahol ez nem okoz kárt.

2020. ápr. 18. 21:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/10 A kérdező kommentje:

Nagyon szépen köszönöm mindenki válaszát.

Igyekszem a rossz mintát szemelőtt tartanu, hogy ilyen ne legyek.


A gond igazából, hogy én is attól félek amit utolsó írt, h majd egy idő után úgy fogom magamtól eltaszítani a gyerekeim mint anyám engem. Mind fizikailag mind érzelmileg. És hogy ezzel az érzéssel nem fogok tudni mit kezdeni.


A terápia jó ötletnek tűnik. Lehet nem mindenkinek válik be de egy próbát mindenképpen megér.Aki írta, hogy járt és eredményes volt számára: Csak simán megkerestél egy pszichológust és elmondtad a problémád neki?

2020. ápr. 19. 08:59
 8/10 anonim ***** válasza:
Én jártam és nem vált be, megkerestem az ország egyik legjobb pszichiáterét szorongásos esetekre, terápiát és gyógyszert is adott(gyógyszert fél évig szedtem csak, terápiára egy évet jártam kéthetente 60 percet). Ráment másfél millió és alig változtam, most sokkal dühösebb vagyok anyámra, mint voltam. A terapeutát meg eszköztelennek érzem, mert odáig oké, hogy felderítjük és átbeszéljük a problémát, de megoldani nem lehet, ebbe beletörődni meg szintén nem, ha tartod a kapcsolatot a családoddal.
2020. ápr. 19. 10:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/10 anonim ***** válasza:

A kulcs, hogy a szituációkat fel tud ismerni és azokat a dolgokat, amik nyomkodják a belső gombjaidat, amik miatt tudatalatti reakciókat adsz. Ezeket kell tudni tudatosítani és tudatosan másképp cselekedni. Ez a része nehéz. És sokan akik azt írják, nekik nem jött be a terápia, ott rontják el, hogy a pszichológustól azt várkák, hogy megváltoztassa/megjavítsa őket, mint egy fodrász aki levágja a haját vagy egy autószerelő. Elfelejtik beletenni a saját részüket. Belső munka nélkül nincs eredmény. Önismeret fejlesztése nélkül nincs eredmény. És az eredmény nem 1 év után jön. Ami elromlott huszonx-harminc-negyven év alatt, nem lesz jobb egy évnyi, heti két pszichoterápiától (26 alkalom - 26 óra egy év alatt... Csak gondolj bele! Ha egy napi munkával meg lehetne egy ember életét változtatni, akkor nem lennének az embereknek problémáik. De nem lehet! És nem csak a befektetett kevés idő miatt hanem mert az egyén a saját belső munkáját a pszichoterápián kívül a maradék 335 órában nem teszi bele.)


Én 2*2 évet jártam pszichodrámára (ez 2*250 órát jelentett) plusz jártam egyénibe, amikor szükségét éreztem. Próbálok odafigyelni magamra, a reakcióimra. De még így is sokszor nehéz, amikor a gyerekem azokat a pontokat találja meg, ami bekapcsol egy automatikus választ az adott szitura. De a férjem nagyon jó abban, hogy nlássa ezeket és segítsen észrevennem. Ő jelzi mindig vissza azt is, hogy nrengeteget fejlődtem és közelében sem vagyok a szüleimnek illetve még a régi önmagamnak sem.


Az neked egy jó lépés, hogy tudod mit nem szeretnél. Viszont ahhoz hogy ezt tudatosan tud csinálni, ahhoz kevés. Önismeret fejlesztését ajánlom neked, aminek több módja van és csak az egyik a pszichoterápia.

2020. ápr. 19. 13:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/10 anonim ***** válasza:
54%
Szia! Az a válaszoló vagyok, akinek sikeres volt a terápia. Szinte minden pszichológus feltünteti a honlapján, hogy milyen területekkel foglalkozik. Én olyat kerestem, akinek gyerekkori traumák, maladaptív sémák, rossz magatartásmintázatok a specializációja, és pont szerencsém volt, mert a megye legjobbjának van a városunkban rendelése. De úgy gondolom, hogy ez annyira a pszichológia alapja, hogy mindenki tud valamilyen szinten foglalkozni vele. Nem szégyen felkeresni, ha csak egyszer mész el hozzá egy jót beszélgetni, már az is megérte. Sajnos a magyar emberekbe bele van kódolva az, hogy szégyellünk segítségéget kérni. Fogorvoshoz elmész, ha fáj? Bőrgyógyászati elmész, ha viszket? A balesetire bemész, ha eltörölte valamidet? Akkor pszichológushoz is elmehetsz, ha a lelkeddel van gond. Ennyi. :)
2020. ápr. 19. 22:29
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!