Tényleg ilyen meglepő manapság, hogy csak egy gyerekünk van és nem is akarunk többet?

Én azt utálom, mikor mondom h nem lesz másik és jönnek hogy:

Majd meggondoljátok magatokat. (Nem fogjuk. Mindig is egy gyereket szerettünk volna)

Önzőség hogy nem adunk neki egy testvért (Nekem mindegy lenne pl ha nem is lenne tesóm. Szinte nem is beszélünk. Akkot mi garantálja, hogy neki jó lenne a tesó?)

El lesz kényeztetve. ( Kit kényeztessek ha nem a saját gyermekem?)

Én már nem is mondok semmit ezekre. Elengedem a fülem mellett. A nagyszülők is néha mondják hogy jöhet a tesó meg majd a második. Majd felfogják egyszer h nem lesz

Nem, és én személy szerint nagyon becsüllek érte.

Neveld fel jól, és máris tettél valamit a jövőért és környezetért: csökken a populáció, és minőségileg lesz jobb, nem mennyiségében.

Nem. Mi is egyet tervezünk. De minket is nyaggatnak már a tesoval pedig meg csak 3 hónapos. Igazából sosem terveztem gyereket. Ehhez képest az egy egész jó haladás, nem?

De van ismerősöm aki majdnem belehalt a szulesbe Helpp miatt. Nem fog újra reszkirozni. Fel akarja nevelni ezt az egyet.

És igen. Nem gondolnak bele ezekbe.

Szerintem nincs ebben semmi furcsa. Mi egy tesót tervezünk a kisfiúnk mellé, de nekem is azzal jönnek hogy lesz majd biztos harmadik is. Pedig mi csak 2 gyereket szeretnénk.

Szerintem nem értenek meg senkit, tök mindegy mennyit mondasz úgysem jó.