Érthető, hogy nem akarok gyereket, nem?

Nem kell mindenkinek szülnie, nincs ezzel gond.

Kíváncsi vagyok, hogy mire gondolsz a luxus dolgok alatt, amikről nem akarsz lemondani. Írnál párat?

Hagyjuk már, hogy a gyerek áldás... Nem az.

Elég csak megnézni, hogy a szülők nagy része hogy beszél csóri gyerekével, egy jó szavuk nincs se hozzá se róla. A robotporszívómhoz nagyobb szeretettel állok meg szebben beszélek vele mint a szülők nagy része a saját gyerekével. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány ismerősömnél volt áldás a gyerek. Azt öt kezemen se tudnám, hogy hánynál volt inkább átok.

Rendben van, szerintem megértettelek. Azt az egyet nem értem, hogy miért írod ki "kérdésként"? Miért gondolod, hogy egy ismeretlen nem akar gyereket - ez BÁRKIT érdekel???

"Most olyan életem van, amellyel elégedett vagyok."

Örülök neki, legyél mindig ilyen elégedett, az jó dolog.

Viszlát.

5ösnél a pont, nincs ebben semmi kérdés.

Két gyerekem van, az első 1-1 évet leszámítva semmiről nem kellett lemondanunk. Ugyanúgy utazgatunk (gyerekekkel természetesen), járunk színházba, moziba, étterembe, barátokkal szórakozni.

Milyen luxusra gondolsz?

"egy gyerek áldás, és akiért megéri felkelni nap nap után"

Ez egy önző ábrándozás. Ha a saját életedet akarod feldobni, akkor tarts háziállatot, vagy keress hobbit.

Miért kell érthetőnek lennie? Miért fontos hogy a külvilág értse, miért kell nekünk jóváhagynunk? Nem kell jó indokot találni hogy ne szülj, a “nem akarok” tökéletesen elegendő.

Őszintén, ha kétségeid vannak inkább ne csinálj gyereket, jobb mintha szülés után jössz rá hogy utálod az anyaságot és a gyerekedet, mert akkor már nem lehet visszaadni.

Igen, én hasonlóan gondolkodtam.

Jelentem, az én szempontomból NEM IGAZ, hogy ha gyereked születik, 10-15 évig nincs életed. Az első naptól van (tud lenni!) saját életed, ha akarod, ha kitalálod, ha megszervezed. Nyilván egy egyedülálló szülőnek nehezebb, de együttműködő társsal nagyon könnyű. Nem, nem ér véget az élet, csak új korszak kezdődik. Sokkal, de sokkal jobban élvezem például a kirándulásokat gyerekkel, mint gyerek nélkül, amit nem gondoltam volna. Azonkívül a bababiznisz meg az egész civilizáció valamiféle gyerekseggnyalássá változtatta a gyereknevelést. Nem kell minden percünket beáldozni a gyereknek, nyilván ez kertes házban nagyon egyszerűen megoldható, de nekünk 2 szobás kicsi lakásban is megy, pedig a gyerek nagyon szeret társaságban (is) lenni. És tényleg nem kell állandóan a gyerek sarkában lenni meg minden szart megvenni neki. Nem arra van szüksége. Egy gyerek valójában sokkal olcsóbb, mint az emberek hiszik. Tudtad például, hogy a babakocsi tök felesleges? Pedig az. És így van ez még egy csomó más dologgal is.

A párok a gyerek születése után azért mennek szét, mert illúziókra alapozták a családot. Fogalmuk sincs, mi az a házasság, a gyerekvállalás, lányregényekből meg amerikai filmekből rakják össze az egészet magukban. Nem, a családalapítás nem idill és nem csupa habos vattacukor meg együtt kacagás. A legtöbben simán csak azért alapítanak családot, mert ez a társadalmi elvárás, mert már az apjuk-anyjuk stb is így csinálta. A 9. jól írja, nem mindenkinek való, ez pontosan így van. De az embereknek nincs annyi önismerete, önreflexiója, hogy ezt tudomásul vegye. "Ezt a baromságot kéne elfelejteni hogy mindenkinek halomba kell szülni mert az az élet értelme." Szóról szóra így van, igen. Nem az az élet értelme. De tönkre se teszi az életet. Megváltoztatja. De nem feltétlenül teszi tönkre. Viszont ha valaki nincs rá felkészülve vagy elvárásokra, illúziókra alapozva vág bele, illetve csak kifelé akar bizonyítani, akkor garantált kudarc.