Miért mondják azt, hogy nincs csúnya kisgyerek, amikor van?

A szépség szubjektív. Láttam már olyan babát akiről mindenki áradozott milyen gyönyörű én meg majdnem felsikítottam mikor megláttam. Aztán olyat is, hogy egy kisbéka volt a kislány, másfél évesen meg az állam leesett olyan gyönyörű gyerek lett, mint egy kis hercegnő.

A fiamat gyönyörűnek láttam mikor megszületett, visszanézve a képeket egy teknősképű kis manó volt. Főleg a mostanihoz képest. Most tényleg szép. Aztán pár év múlva lehet nem előnyére változik majd.

Utolsó, nekem pont a husi fejű babák tetszenek kevésbé..

A lányom 8-14 hónapos koráig annyira nem tetszett, dundi arc, kis toka, mini haj, a mosoly rémesen állt neki, de volt valami a tekintetében, ami szép volt, olyan megnyerő lett tőle, na meg nem szemből kellett fotózni, hanem felülről, úgy arányos volt az arca.

Volt aki odavolt, hogy milyen kis cuki dundi csipkednivaló arca van..nekem nem az volt benne cuki.

Nem lehet kijelenteni, hogy csúnya, csak hogy neked éppen nem tetszik, de pàr hónap alatt rengeteget változnak..

Láttam kisbabát, akinek nagyon vékony, hosszú feje volt, és ritka szálegyenes haja. Azt hittem valami rosszul sikerült szülés vagy rendellenesség, de aztán megláttam az anyját, aki dettó ugyanaz, de valahogy rajta nem mutatott rosszul, még ha nekem nem is az esetem.

Volt nagyon szép, arányos 2 éves, akinek 3 éves korára annyit változott az arca, hogy se arányosnak, se szépnek nem láttam..

Inkább csúnya helyett azt használd, hogy nem arányos/szimmetrikus, ezek konkrét dolgok, a csúnya meg “nekem nem tetszik”

Imádom a gyerekeimet, elfogult is vagyok velük szemben. De a külsejéről nem lehetett mit mondani. 1-2 évesen ahogy ránéztem... kancsalsággal küzdött (elég súlyos), ezér ragasztani kellett a szemét, szemüveges volt, mert nem látott. A nagyobb álomszép volt olyan idősen, sőt aztán is. De a kicsi... nem voltunk vakok. Sem én, sem a család. Nagyon szép ruhákat adtam rá, ez rengeteget segített például. Tudatosan figyeltünk aztán a szemüvegválasztásra is, cseréltük a keretet gyakran, ahogyan az arca változott. A hajába mindig raktam valami csatot, fontuk próbáltuk a hangsúlyt odavinni. 6 éves. Hogy azóta mi lett? Azóta meg lett műtve a szeme, már nem kancsal. Ragasztani sem kell. Az arca olyan átlagos lett mára, a nagyé még mindig szebb. Viszont! Testalkatra egyértelműen a kisebbnek lesznek gondjai. Eszik elég sokat, de szó szerint vékony. A nagyobb pont fordítva, nem kövér, de látszik, hogy neki gondjai lesznek ha nem parancsol magának. Sőt, a kisebb okosabbnak is tűnik.

A kisebb volt mindig a vidámabb, olyan szövegei voltak mindigis, hogy csak néztünk. Imád szerepelni, középpontban lenni. Ő a "jobb fej", a barátságosabb.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy én például láttam, hogy nem szép. Ettől függetlenül senkinek sem mondtam volna ezt. De tudtam, hogy mások is látják, és próbáltam kompenzálni. Mára már nem kell. És őszinten szólva ma már nem tudom melyik lesz a szebb nő. A kisebb jobban ad már magára a maga kis szintjén. Lakkozza a körmét, kéri a szép hajat, ruhából is figyel a színre, stb.

Bemegyek a gyerekem óvodájába, egyik gyereket se látom csúnyának.

Szerintem max. az a kisgyerek csúnya, akinek az arcán/fején valami feltűnő bőrelváltozás vagy deformitás van. Mondjuk egy fél arcot betöltő szőrös májfolt. :-(