Szerintetek ha 19 évesen ennyire nincs türelmem a gyermekekhez akkor később (30 évesen) se lesz?

Van egy kishúgom aki most 3 éves (napra pontosan 16 év közöttünk a korkülönbség). Ő róla tudni kell, hogy nagyon kis ragaszkodó, barátságos szeretetteljes egyénisége van, ugyanakkor erősen makacs, akaratos is és az indulatait mindig úgy fejezi ki, hogy földhöz vágja magát.

Én azt gondolom, hogy ez annak is köszönhető, hogy el lett kényeztetve. Magyarán ha fel akarta magát vetetni ölbe akkor sose mondtak neki nemet, ha pedig követelőzött akkor szintúgy minden hülyeséget megkapott mert szüleimnek nem volt szívük neki nemet mondani. Most pedig, hogy már nagyobb lett képtelenség is neki nemet mondani. Mindig annak kell lenni amit ő mond, különben földhöz veri magát. Szüleim pedig amikor már kezelhetetlen, olyan szinten üvöltöznek vele, hogy egyszer csendháborításért rendőröket ki küldték (pedig nem panelban lakunk)

Teljesen ráment a szüleim idegeire a húgom és azt kezdem észrevenni, hogy ez velem is így van.

Régebben még úgy ahogy le is ültem vele játszani, ma már nem teszem meg. Egyszerűen azt érzem, hogy nincsen hozzá türelmem. Amikor pedig elkezdődik a szokásos cirkusz, az ordibálások sorozata akkor pedig már a fejemet fogom, közbe lábammal rúgdosom a falat és a másik szobából ordibálok, hogy "duguljatok már el a jó büdös k**va anyátokat"

Szó szerint ezt csinálom és azt érzem, hogy fel tudnék ilyenkor robbanni.

Egyszerűen semmi türelmem már a kisgyerekekhez és kerülök minden olyan alkalmat, hogy vigyáznom kelljen rá(juk). Én ezt nem bírom, úgy érzem.

Ugyanakkor pedig szeretnék majd később egy normális családot alapítani legalább 2 gyerekkel és úgy élni mint egy átlagos család. Viszont most jelenleg képtelen lennék arra, hogy én gyereket nevelgessek és k**vára nincs hozzájuk türelmem.

Szerintetek ez fog még változni vagy már a lassan 20 évesen berögzült mentalitásom egy örök életre megőrzöm?

Fiú vagyok egyébként.