Mit tegyek, ha mióta anya lettem, semmi boldogságom nincs az életben?

Nagyon sajnálom, hogy így érzel. Ne legyen lelkiismeret furdalásod, nagyon sokan vannak így, csak mondani sem merik, mert "nem illik". A gyerekvállalás rohadtul nem az a rózsaszín cukormázas maszlag, amit mindenkivel meg akarnak etetni.

Attól, hogy már két éves a gyerek, még lehet egy elhúzódó szülés utáni depressziód, ami átválthatott "sima" depresszióba. Sokat segítene egy szakember felkeresése.

A párod kiveszi a részét a házimunkából és a gyerek körüli teendőkből? Mert ha nem, akkor természetesen az is nehezíti neked a dolgokat.

Van nagyszülő, babysitter, bárki, aki időnként vigyáz a gyerekre, hogy te elmehess ide-oda? Ha nem, akkor nem csoda, hogy nem bírod a folytonos otthon ücsörgést és 0-24 készenlétet. :/

Lehet, hogy a gyereknek is jót tenne, ha nem mindig csak te lennél vele.

Kitartást kívánok, és ne törődj azokkal, akik rossznak kiáltanak ki, mert te felvállalod azt, amit ők nem mernek, nevezetesen azt, hogy a gyerek NEM tesz boldoggá.

#2-es vagyok.

Ami a nagyon fájdalmas menstruációdat illeti, ne törődj bele, addig keress orvost, amíg valaki komolyan nem vesz. Nem kell elviselned a folyamatos fájdalmakat.

Először is keress egy tisztességes orvost, mert ez nem normális hogy annyira fáj a méhed szülés után KÉT ÉVVEL hogy nem tudsz elmenni otthonról, minden doki aki azt mondta hogy ezt el kell viselni címeres ökör volt.

Másodszor két éves gyerek mellől igenis el lehet már mozdulni. Két éves gyereket be lehet adni bölcsődébe ahol elvan egész nap. Két éves gyerek nyugodtan lehetne az apjával amíg te bevásárolsz vagy neadjisten beülsz kávézni egy barátnőddel. Két éves gyerek kibír egy-két éjszakát a nagyinál amíg a férjeddel kikapcsolódtok. Két éves gyerek mellől vissza lehet menni dolgozni legalább részmunkaidőben. Ettől nem leszel szaranya, minden anyának szüksége van arra hogy néha ne anya hanem nő, felnőtt, barátnő, feleség lehessen.

Harmadrészt úgy érzem itt a férjeddel is gondok vannak. Ő miért nem veszi észre hogy szenvedsz, miért nem zavarja hogy fájdalmaid vannak, összeomlás szélén állsz, miért nem vette le rólad a terhet néha hogy te is tudj pihenni úgy másfél évvel ezelőtt óta?

Szóval a tanácsom: Menj el egy nőgyógyászhoz. Szakíts időt magadra, legyen a gyerek apával vagy nagyival amíg te kikapcsolódsz. Figyelem, a házimunka nem kikapcsolódás. Menj el edzeni, találkozz egy barátnőddel, nézz meg egy filmet. A férjeddel legyetek kettesben, beszélgessetek hogy mi a baj, próbáljátok megoldani hogy legyen időd magadra és egymásra. Ha nem megy vagy nem vevő rá, akkor párterápia.

Amelyik orvos szerint az elviselhetetlen fájdalom normális, az egy orbitális f*sz, és jelezni kéne a betegjogi képviselőnél, hogy nem végzi a munkáját.

Szerintem egy pszichológus is jót tenne, esetleg a párterapeuta, amit már írtak.

Átérzem. Én is pont így vagyok a menstruációval, bár nekem még szülés előtt is volt olyan néha, hog levegőt alig bírtam venni annyira fájt. Engem kivizsgáltak, teljesen rendben vagyok, csak egy kicsit felborult a hormonegyensúly, bár miután ez rendbe jött a fájdalom megmaradt... így maradt a fájdalomcsillapító. Mivel anyukámnak is ilyen volt, nem csoda hogy én is így jártam.

Nem tudnád időként rábízni a gyereket valakire? Bölcsi? Sokkal több időt kellene szakítanod magadra. Ha te rendbe vagy, az a gyerekre is jó hatással lesz.

Baba mama program? Ha megengedhetitek magatoknak járjatok el tornázni, úszni, vag baba-mama klubokba.

Sajnos ennél többet nem tudok segíteni, kb ugyanebben a helyzetben vagyok mint te. Engem már az sem vigasztal hogy nem tart örökké, mivel már abban sem hiszek jóformán hogy ennek az ordítós, hisztis mai napnak egyszer vége lesz...

Add be bölcsibe a gyereked, 2 éves, elég nagy hozzá. Részmunkaidőt vállalj, és délután még egy kikapcsolódós, barátnős programra is lesz időd

Férj, nagyszülők, babysitter segítsége sem ördögtől való.

Szerintem ez megint egy szülőséget szánt szándékkal lejárató, anyaságtól szándékosan kedvet elvevő provokáló kérdés. Persze tévedhetek is.

#9

1. A férfinek nem SEGÍTENIE KELL, hanem KIVENNIE A RÉSZÉT a gyereknevelésből!

2. Azért járatja le a szülőséget, mert szerencsétlen kiírt ide egy kérdést, és ebben a kérdésben nem az anyaságot dicsőítette, nem a gyereknevelés csodálatosságáról ecsetelt?