Egy gyerek tud annyit adni egy olyan nőnek, aki mindent megtett annak érdekében, hogy feljebb jusson, és többre vigye?

Rokonom példájából mondom, hogy nem. Ő visszament dolgozni homeofficeban a gyerek 4 hós korától, dédit pedig befogták babysitternek.

Viszont munkaidőn kívül extra figyelmet szán a gyerek fejlesztésére, folyton tanítgatja.

Nem tudja pótolni. Én dolgoztam, mellette versenyszinten sportoltam. Miután megszületett a lányom, mindkettő szépen megszűnt az életemből. Le fognak pontozni, de ha vissza lehetne forgatni az idő kerekét, akkor én inkább nem vállaltam gyereket. Nem arról van szó, hogy utálom, vagy nem szeretem a gyerekem. Szó sincs erről, mert imádom! De gyerek nélkül minden jobb volt.

Amikor nem volt gyerekem, hétvégenként meccsre mentem, ahol a közel 300 fős közösség örjöngött és kiáltozott örömében, ha bevarrtunk egy gólt. Most meg mi van hétvégén? Veszekszek a gyerekemmel, mert nem akarja megtanulni a verset, meg nem akarja megcsinálni a matek leckét (kisiskolás). Amíg nem volt gyerekem, addig pénteken már délbe véget ért a munkaidő, és délután mentünk kollégákkal kávézni vagy csak úgy iszogatni, ráadásul a fizetés is jó volt. Most 2x annyi munkáért feleannyit keresek, a kollégákkal meg nem tudtam kialakítani olyan jó viszonyt, meg mindenki munka után rohan haza.

Ez sok tényezős szerintem. A nő mennyire lesz boldog az anya szerepben (ezt előre azért ritkán lehet tudni pontosan), mennyire könnyű vagy nehéz természetű gyereket kap az élettől.

Az általad felvázolt esetben (is) csak akkor szabad gyereket vállalni ha úgy érzed megéri. Ez nem azt jelenti hogy a gyerek kárpótolni fog az elveszett vagy lejjebb csúszott karriered miatt hanem azt, hogy tudatosan elfogadod hogy keveseknek adatik meg a nagy karrier és a békés család együtt.

Nincs nagy karrierem, de sokat tanultam és imádom a munkám. Viszont a különböző intézményi nyitvatartás miatt (bölcsi, ovi) jó esély van rá, hogy váltanom kell, de ezt már akkor végig gondoltam mielőtt terhes lettem. Nem tölt el örömmel a gondolat egy kicsit sem. De ezt vállaltam. Szülőnek lenni valahol azt is jelenti hogy tenned kell életed során egy rakás olyan dolgot amit egyáltalán nem akarsz. Legyen ez kis, vagy nagy dolog. Legyen ez akár annyi, hogy utálsz játszótérre járni, vagy az hogy a karrieredet keresztbe húzza. El kell dönteni, mi a fontosabb. Nagyon nehéz ezt a döntést meghozni annak aki nagy eredményeket tudhat a magáénak.

De én úgy gondolom hogy amikor valaki szívvel lélekkel kész a gyerekvállalásra akkor mindezt elengedi. Ettől még persze lehet fájópont egy életen át is akár.

Aki karrierista, annak nem pótolja. Nekem ilyen szempontból könnyű dolgom van, sosem találtam meg a hivatást amit örömmel végzek, mindent meg nem próbálhatok ki.

Az én örömforrásaimhoz jól passzol a gyerek, de nekem hétköznapi örömeim vannak, pl szeretek főzni, meg dekorálni. Sose vágynék arra hogy élsportoló legyek akit egy tömeg éltet hétvégente, de látod másnak meg az hiányzik. Vagy a munkája. Pedig én is feltornásztam magam magasabb pozícióba, de olyan örömmel hagytam ott és jöttem el babázni, hogy csak na.