Akartok gyermeket? Ha nem, miért nem? Ha igen, miért?

Mi igen, és sokat is vártunk rá. Anyagilag és érzelmileg mindent meg tudunk számára adni, ezért nem gondolom, hogy szenvedés lesz az élete.

A halál pedig nem választható, de nem mindenki kínok között távozik. A legtöbben a családomban gyorsan haltak meg, van aki egyszerűen idős korában reggel nem ébredt fel.

Ha te nem akarsz gyereket, akkor ne vállalj, ne fogadj örökbe, ez ennyire egyszerű! Ha ilyen "jóslataid" vannak, akkor igazad is lesz, ezek önbeteljesítővé válnak.

Tessék, a kérdésre válaszolok: Akarok gyereket, mivel nincsenek ilyen beteges gondolataim. Rendben vagyok magammal, elfogadom az életet, ahogy majd a halált is.

#2

Jaj fogadjunk te vagy az, aki az elmúlt hetekben több, ehhez hasonló kérdést feltettél.

Egy dolgot nem értek: ha annyira nyomorúságos az élet, mint ahogy leírtad, te miért vagy még közöttünk? Vagy annyira mégsem rossz, hogy eldobd magadtól a saját életed?

Igen, vannak szomorú sorsok. Szomorú az is, aki árvaházban nő fel, az is, aki etióp éhezőként és az is, aki bántalmazó családban. Az élet nem csak öröm, boldogság, az állatvilágban is meg kell küzdeni nehézségekkel. Attól én még hihetek saját magamban, hogy képes vagyok szeretetben, boldogságban felnevelni valakit, hogy aztán ő maga is egy kiegyensúlyozott, boldog ember legyen. Én legalábbis annak tartom magam, az összes negatív élménnyel együtt.