Miért van ez így?

mi a párommal már régóta együtt voltunk, amikor felmerült már a baba téma. én akartam már, ő még nem. mégis amikor késett, bepánikoltam. ő mondta, hogy mit pánikolok, ugyis gyereket akarok. nagyon izgultam amíg letelt a teszt 3 perce.

azért az szerintem egy nagy mérföldkő az ember életében, ha valóban terhes. minden megváltozik miatta, tőle, szóval szerintem normális ha megijed az ember, hogy babát vár(hat). nyilván más a helyzet, ha már mondjuk 5 éve próbálkoznak vele és végre sikerült.

Mert tudod, hogy onnantól visszafordíthatatlanul megváltozna az életed. És az emberek azért félnek a (nagy) változásoktól.

Az nézd meg magadban és válaszold meg őszintén, hogy nem csak a terhességre és a vele járó több figyelemre, áldott állapotra vágysz-e? (Nálam ez volt ennyi idősen) illetve beszélgess olyanokkal akiknek van már gyerekük, hogy ez nem csak a babaruhákról szól (arról a legkevésbé)... Engem még 37 évesen is arcul csapott, hogy nem volt hiteles képem a kisbabás létről. Nagyon nehezen álltam át.