Szociális fóbiás szülőként rossz hatással lehet az ember a gyerek fejlődésére?

Szociális fóbiás nem vagyok, csak szorongó. Erőt veszek magamon, mert a gyerek érdekében ott kell lenni a sűrűjében és helyezkedni. Nem akarnék olyan szülő lenni, aki nincs ott a gyerek különböző ünnepségein, mert fél a többi embertől. Azt sem akarom, hogy lemaradjon valamiről, csak mert nekem gondjaim vannak. És végképp nem akarom, hogy szégyenkeznie kelljen a viselkedésem miatt.

Én is szorongó vagyok. Nekem alapvetően több dologgal kapcsolatban igaz, hogy a gyerekek miatt, sok dologban erőt veszek magamon. Ilyen pl ez is. Érdekes, hogy miattuk sokkal könnyebben megy, mint amikor magam miatt kellett ilyen helyzeteket megoldani.

TErmészetesen elmegyek a mindenféle rendezvényekre és részt veszek programokon, vagy ha kell, akkor a szervezésben. De "helyezkedni" nem az én műfajom, ha van más jelentkező, nem fogok tolongani pl. szervezési feladatokért, és nem is gondolom, hogy ebből a gyereknek hátránya lenne. A többi szülővel elvagyok, megbeszéljük, ami kell, de kifejezetten barátkozni nem fogok olyanokkal, akiket egyébként esetleg nem kedvelek. Akikkel barátkozom is, azokkal pedig szinte kizárólag egyesével, nem csoportban. Egy-egy emberrel szívesen beszélgetek, de ennél nagyobb társaságban lenni nem szeretek, ha rákényszerülök, általában percek alatt kiszorulok a beszélgetésből. Szóval nem vagyok a manapság favorizált extravertált típus, de szerintem ez nem is baj. A introvertáltságomat és a szorongásomat inkább beépítem a kapcsolatteremtő stratégiáimba, nem próbálom legyőzni őket. Szerintem a fiamnak is jót tesz, ha látja, hogy vannak másképp kommunikáló, csendesebb emberek, akik attól még értékesek és érdemes odafigyelni rájuk is.