Lusta szülőknek mi baj van a fejükben?

Honnan tudod, mivel küzdenek? Fogalmad sincs az előéletükről, lehet összeverték őket kisebb korukban, molesztálták őket, bántalmazó kapcsolatból menekültek, vagy bármi más egyéb bajuk van, amin nem tudnak túllendülni.

Van még életközépi válság, menopauza, kapuzárás.. Pl a 35 feletti szülő nőket a menopauza(hangulatingadozás, hőhullám, dühkitörések) pont a gyerekük kisikolás korában éri..

Erre persze mindenki tesz, ahogy egy rakás más dologra is. 40 felé hal meg az embernek a legtöbb rokona, szülei, nagynénik, ott a halál súlya, kapuzárás, hogy utoljára lehet szülő, meg annyi, de annyi minden..A gazdagabb szülőknek is vannak bajaik, csak máshogy csapódik ki, nem munkaképtelenségben, hanem mondjuk pedánsak, kiabálósak, erőszakosak, depresszívek, alkoholisták, játékfüggők, hűtlenek, csak a hobbijuknak élnek és hanyagolják a családot, karrierbe menekülnek.. MINDENKINEK van valami baja.

Őszintén van az a helyzet, ahol ha én tönkremegyek, a gyerekem nagyobbat szív, mint a vegetálásban. Nemrég történt velem valami, amin nem sikerült tullendülnöm, újra előjött, nem tudja senki.. Kevesebbet mászkálunk el, kevesebbet játszunk, mert ha ilyesmi van, ingerlékenyebb, feszültebb, kiabálósabb, vagy épp sírósabb vagyok. Gyesen vagyok, nem dolgozok, de a mindennapi ellátása is nehezebb a gyerekemnek, viszont ha nem vagyok annyira aktív, türelmesebb mosolygósabb vagyok.

Tudod van a mérlegelés, mi miért éri meg.

A kevesebb pénz és a jobb hangulat otthon azért erős dilemma, én az utóbbit választanám. Nyilván van az a szint, ami alá nem mennék, de ha a gyerekemnek nem futja új playstationra és kivágja a hisztit, mert neki fontosabb az új gép, mint a kiegyensúlyozottság otthon, akkor nem nagyon tud érdekelni és kicsit sem sajnálom.

Vagy ha a gyerek elküldené 12 órázni az apját, hogy calvinklein pólója legyen..

Érted, amíg otthon jó a hangulat, kiegyensúlyozottság, szeretet van, el kell mondani a gyereknek, hogy ez azért van, mert nem szakadunk bele a munkába.

Ha nem futná új ruhákra, új játékra, kirándulásokra, korrepetálásra, hobbira, akkor én is elgondolkoznék, de ha hobbinak a vitorlázást akarná, vagy a síelést..

Mindenhol megvannak az ember értékrendjébe beleférő dolgok. A legfontosabb a gyerek, de csak egy hajszállal önmagam előtt. Ha engem nagyobb mértékben károsít, mint amekkora örömet neki okoz, akkor azt a valamit nem teszem meg/nem kapja meg. Ez lehet a kedvenc sütije is, amihez nem állok neki este 7kor, vagy egy drága tárgy.

Persze fontos a kommunikáció, elmondani a saját dolgaidat, de azt is el kell fogadni, ha nem minden pillanatáról és gondolatáról számol be a szülő. A "nekem ez most nem megy, nincs rá energiám" teljesen korrekt, bármiért is van kimerülve testileg, lelkileg szellemileg. Pl ezért nem megyünk ki a hegyre a gyerekkel, pedig akarna. Helyette tojást festünk. Nem kapta meg, amit akart, mert nem bírom magam rávenni, de foglalkozom vele és igyekszem, hogy a lehetőségeimhez képest jól teljen a nap. És teljesen nyugodt vagyok, voltunk és leszünk még a hegyen.

Az ilyen szülők sajnos nem térnek észhez.

Nekem is van egy ilyen ismerősöm. A nő sem dolgozik és a férje sem. Van 3 gyerek. Ha éheznek akkor inkább elmegy a rokonokhoz koldulni.