Mi volt a legdurvább beszólás, amit kaptatok szülés után?

Megkértem mindenkit, a kórházba ne jöjjön senki. Majd otthon fogadok mindenkit. (Férjemen kívül)

Mindenki megértette, kivéve anyós.

Másnap beállított. Végignézett, majd megkérdezte, lesz még1? Akkora a hasam simán benne maradhatott 1 gyerek

Meg amúgy is jó viharvertnek tűnök.

(14órát vajudtam, 48 órája talpon voltam (szülés után nem tudtam lihenni)... az egész terhesség alatt 3kg jött fel rám)

Hogy biztos azért hízlaltam fel a párom, hogy nekem ne kelljen odafigyelnem a súlyomra.

Ez párom családjától jutott vissza a fülembe. Szemembe sem tudták mondani. Rettentő rosszul esett, mert hát sose csinálnék olyat amivel ártanék páromnak. Az igaz hogy mindketten sokat híztunk a terhesség alatt. Én 18-et, párom 31 kg-t. Első babánk, nem igazán tudtuk mi hogy van. Kívánós voltam és nasiztam, ő meg falatozott velem. Van is ennek valami pszichológiai alapja ha jól tudom. Szimpátia hízás vagy ilyesmi.

Párom nagypapája közölte, hogy egy aljadék vagyok, amiért nem nézheti végig, ahogy szoptatok és elveszem tőle ezt az élményt. Erről egy negyed órás monológot tartott, hozzátéve, hogy legalább biztosak lehetünk benne, hogy nincs cigány a felmenőim között, mert ők kicsapják a mellüket bárhol.

A jó Isten nem ver bottal: pár hónappal később kiderült, hogy az öregnek hólyag rákja van (korán el lett kapva) és nagyon fáj a fütyköse. Napokon keresztül ezen nevettem, mivel ő volt az, aki mikor szülőotthont vezetett (nyilván az ilyen mocsadék orvos volt) azon röhögött a kollégáival, hogy melyik nő visít jobban vajúdás közben. Ő neki meg annyira fájt a kukaca, hogy kellett fájdalomcsillapítóért rohangálni, mert majdnem sírt. Gonosz vagyok, amiért egy csepp sajnálatot sem érzek iránta?