Tényleg ennyire gáz ha csak egy gyereket akarok?

Mért lenne gáz? Úgy kérded, mintha valaki ezt állította volna.

Én soha életemben nem hallottam eféle állítást.

Egyrészt ehhez senkinek semmi köze. Nem nekik kell kihordani, éjszakázni, ápolni, stb, szóval ezzel ne foglalkozz.

Másrészt egyáltalán nem biztos, hogy jó testvérek lennének, szóval csak ezért megintcsak ne aggódj.

Harmadrészt ha nem akarod ezt az egészet szívvel, lélekkel, még nehezebb lesz.

Nem gáz, hogy nem akarsz még egy gyereket, aki nagyon akar, szüljön magának, a dolgodba meg ne dumáljon bele.

Meg kell mondani, hogy nem lesz, és pont, nem kell magyarázkodnod senkinek.

Leírom az én történetem, hátha tanulságos lesz.

Mindigis 2 gyereket akartam. Férjemmel az volt a "terv" egy fiú, egy lány kb 2 év különbséggel.

2 és fél éves a fiunk. Egy iszonyú jó terhesség volt, egész jónak mondható szüléssel. Babaként egy angyal volt. Tenyleg evett ivott aludt. Bárhova tudtuk vinni barmikor. Szóval nagyon durván jó volt. Én mégis úgy éreztem, én itt megállnék. Nekem ő elég. Hiányzik a felnőtt életem (mármint a munka, vagy beülni egy kv-ra valakivel, vagy ilyesmik). 1éves volt, kezdtem fellélegezni, egyre könnyebb lett minden. Úgy éreztem élek. Azt folyamat mindenkitől hallgattam, hogy jöhet a tesó, vágjunk bele újra férjem is eléggé akarta. Nem mondom azt, hogy én nem, mert ugye 2 volt a terv. Belevágtunk hát újra.

Napjaim vannak vissza szülésig, és én olyan szinten depressziós lettem, elmondani nem tudom.

Ez a terhesség egy pokol. Kb mindenre képtelen vagyok az elejétől, annyira taccsra vágott. Mégjobban hiányzik a felnőtt társaság, a munkám, a régi életem.

Férjem éli világát, neki kb semmit nem kellett feladnia, ahogy a nyomást gyakorló rokonoknak sem. Ugyan úgy dolgozik, emberekkel van, ide oda tud menni.

Én meg itthon fekszek a nyomorommal és a 2évesemmel és utalok mindenkit.

Nemtudom milyen lesz, ha megszületik, bele se merek gondolni.

Ahogy abba sem, hogy újra szoptatás, pelenkázás, éjjelezés lesz az életem.

Lehet önzően hangzik, de ha tudom, hogy így élem meg, eszem ágaban sem lett volna a második sohasem. Persze várom, meg csak a lányomat várom, de valahogy nem tudok neki úgy örülni, mint ahogy a fiunknak. Emiatt meg megszarabbul érzem magamat.

Egyáltalán nem gáz, és érezze magát szarul az, aki egyáltalán meg meri tőled kérdezni. Ugyan nekem nincs gyerekem, de mindenki ismeri ezt a folyamatot: mikor lesz már barátod, mikor lesz lánykérés, mikor lesz esküvő, mikor jön a gyerek, mikor jön a kistesó, jaj, harmadik is lesz? de ugye több már nem kell, a három is milyen sok! mikor mész vissza dolgozni, visszamész dolgozni, és szegény gyerekkel mi lesz most? stb...

Egész egyszerűen ha megkérdezik, mondd azt, hogy magánügy, és reménykedj, hogy észreveszik magukat.