Miért nem érti meg az anyák többsége, hogy a kötődő nevelés, igény szerinti szoptatás, együtt alvás, hordozás nem mindenkinek válik be és nem mindenkinek megfelelő?

Vekerdy már nem él, ezért legfeljebb múlt időben mondhatod ezt, hogy fújja napi 24-ben. Sokat beletett abba, hogy tanítsa az anyákat, irónia mellé odateheted azt is, hogy "köszönöm szépen". Attól, hogy nem volt főállású anya, még tudhatott többet, mint egy főállású anya.

Ettől függetlenül nem kell mindenkinek szentírásként követnie, mert első az anya és a baba viszonya, jólléte, harmóniája, csak nem szeretem, ha valaki lenéz egy szakembert azért, mert ő maga nem bírja hozni azt a szintet, amiről ő beszél.

Én inkább azt mondanám, hogy nem mindenki tudja megcsinálni, mivel rengetg buktatója van. Többek között a legnagyobb a saját mintáink és ezáltal hitrendszerünk. Szerintem a válaszkész neveléshez szükséges egy olyan mélységű önismeret, ami nagyon sok munka árán szerezhető meg.

Én megmondom őszintén, túl akarok lépni a szüleim tekintélyelvű nevelési elvein. Így a válaszkész nevelés elvei mellett tettem le a voksom. Ennek ellenére sokszor köszönnek vissza olyan szituációk és mondatok, amiket nem szeretnék. Illetve tudatosan figyelek, de 0-24ben nem megy.

Aki meg csak az együttalvással, hordozással és iszsz-sal azonosítj a válaszkész (kötődő) nevelést, az nem érti a lényegét. A felsoroltak nem a lényege, hanem max hozzákapcsolható eszközök. De maga a válaszkészség sokkal másabbról szól. Egy mentálisan egészségesebb, boldogabb gyerek felnevelése, mint amit a mi generációnk kapott.

(de azt meg látom, hogy itt meg divat "nem hinni" a pszichológia létjogosultságában, ami alapján a válaszkész nevelés működik)

Az ilyen ősanyáknak megnézném majd 10 év múlva a gyerekét.

Egyébként engem is nagyon bosszant. A védőnőm is ilyen. Amikor terhes voltam hozta a mindenféle prospektusokat, hogy hordozókendő meg együttalvás meg ilyen szarságok. Amikor mondtam neki, hogy én nem szeretném, ha a gyerekkel egy ágyban aludnánk, akkor teljesen kiakadt, és megkérdezte, hogy mégis mi a fenének akartam én gyereket, ha a férjemmel szeretnék lenni, akkor nem kell gyerek! Na, onnantól nem mondtam neki semmit. Csak bólogattam, ha mondott valamit. De aztán megtudtam, hogy ő az egyetemen esett teherbe, apuka lelépett, ő megszülte, a gyerek 1 éves korában visszament tanulni, és a nagymama nevelte a gyereket. Hát, nem tudom, azért ennél én közelebb voltam a gyerekemhez a szomszéd szobában, és nem az ország másik felében. De gondolom, hogy a saját elcseszett élete miatti keserűség szólt belőle.

De mi nem válik be? Szerintem ezek a divatos (sznob) kifejezések két szóban megfogalmazhatóak általában és szinte minden anya betartja őket, aki egy kicsit is normális, pl. valószínűleg minden anya csinál valamit ha sír a babája (hivhatjuk úgy válaszkész nevelés, csak minek). Hordozás: ha úgy nem bőg a baba, akkor jó megoldás magadra kötni.

Én egyébként semmit nem tudtam ezekből betartani, ágyban feküdtem hónapokig szülés után és semmi baj nincs a kötődésünkkel, sőt. Lehet, hogy egy csecsemő is megérti, hogy az anyja nem tudja minden nyikkanására a mellére rakni, nálunk ez semmi gondot nem okozott.

Itt a gyakorin én is inkább a fordítottját látom. Mintha az anyukák fóbiásan félnének attól, hogy valaki az orruk alá akar dörgölni valamit. Akkor is, ha az illető tényleg csak segítő szándékkal elmeséli, neki mi vált be.

Szerintem mindkét "táborban", és a szürke zónákban :) is vannak olyanok, akik a saját igazukat hiszik mindenhatónak. De ez nem gyereknevelési stílus vagy hitrendszer, inkább személyiség kérdése. ...Legyen már annyi önbizalmunk, hogy ne lássunk azért mindenben hittérítést és versenyt. Ha meg az, hát lelke rajta, írd meg neki, hogy te nem így akarod csinálni, mert mások a szempontjaid, aztán ne beszélgess vele.