Más is megbánta már az igényszerinti szoptatást, és hogy azonnal ugrott a baba jelzéseire?

Az elsőnél így csináltam. 16 hónapos korában választottam el. De nem volt se éjjelem, se nappalom. Nagyon sokáig nem aludtunk éjjel vagy nagyon rosszul, szakaszosan.

Második tápos lett, hamar végigaludta az éjszakát. Sokkal kiegyensúlyozottabb voltam.

Harmadiknál 3 hónapos koráig én fejtem, az apja etette 3 óránként. Feladtam. Tápos lett. Katasztrófa volt, senki nem aludt abban a 3 hónapban. Kivéve a nagyobb gyerekeket. Az életünk romokban volt a nemalvás miatt.

Nem bántam meg.

Én nem bántam meg. Sőt, hálát adtam az égnek,hogy annyi tejem volt. Beteg volt a lányom, szüksége volt rá.

Az első hetek voltak húzósabbak. Utána beállt magától 2 óránként szopásra. Innentől tervezhető volt a napunk, és akármelyik kórházba kellett vinni,tudtam, hogy az etetésével legalább nem lesz bajom....

Az első időkben igen, volt, hogy óránként szopott. Ez ilyen. De amikor nyekergett, mert pl fáradt volt, fájt a hasa, stb, én nem adtam neki cicit. Mert pl ha kólikás a baba, vagy akármi bántja a hasát, csak ront a helyzeten a szoptatás. Ezt tudni kell. Ráadásul a félig megemésztett tejre nem is jó rászoptatni.

Nem

Nem voltak betegesek

Mindig tudtam adni azt, amitől megnyugodott.

De nem kellett monden nyekkre sosem ugrani

Nem bántam meg, mert bizonyos keretek között tök jó is lehet. Igény szerinti szoptatás = a szoptatásban résztvevő 2 ember igényeinek megfelelő szoptatás, vagyis nem csak a babáé hanem az anyáé is. Igény szerint szoptattam, amikor úgy ítéltem meg, hogy éhes, nem 10 percenként minden mukkra és ezt egész álló nap hónapokon át. Sosem hagytam sírni, mindig ki volt elégítve minden igénye, de ez nem mindig minden esetben a szoptatás, komfortálni meg máshogy is lehet nem csak úgy, hogy cuminak használ. Nekem is megvolt az igényem az összebújásra de nem a nap 24 órájában, ezért amikor pl elaludt cicin vagy már nem evett, akkor kivettem a szájából és ha hagyta akkor nemes egyszerűséggel letettem az első naptól kezdve már a kórházban is, ha nem hagyta akkor sétáltunk, hintáztunk. Amikor úgy láttam, hogy nem éri már be a tejemmel este mert 300 ml-t simán megeszik, akkor nem szenvedtem vele egész éjjel, hogy aztán éhesen vergődjön azzal a párszor tíz milivel amiket szopni tud, hanem adtam neki kiegészítésként tápszert, mivel neki arra volt igénye, hogy tele legyen a pocakja és így aludt egész éjjel, nekem pedig arra volt igényem hogy ez idő alatt pihenjek. Amikor ezután ő úgy döntött majdnem 1 évesen, hogy a cumisüveg jobban bejön, akkor egyszerűen elhagytuk a cicit, felesleges lett volna ráerőltetni csak azért is mert “minden cseppje arany”. Lehet ezt bírhatóan csinálni, csak meg kell szabni a határokat, persze nyilván minden gyerek más, de egy bizonyos kor felett azért már elég erősen jelen vannak a szokásrendek és a tudatosság a baba részéről, erre a pontra érdemes úgy eljutni, hogy ne egy, az anya számára tarthatatlan rendszer rögzüljön és ahhoz ragaszkodjanak.

Most várjuk a második babát, ugyanezt tervezem fenntartani, nyilván a baba esélyesen más lesz mint az első, de majd meglátjuk, hogy mit sikerül kialakítani úgy, hogy az mindenkinek megfeleljen.

Nem bántam meg.

Első gyerekemnél bizonytalan voltam, hamar tápszerpótláshoz nyúltam és onnantól nem volt megállás, 4 hónapos korára full tápszeres lett, ami csak a vegyes időszakhoz képest volt megváltás, de amúgy kínlódás volt, mert csak a sokadik vált be. Kínlódott az emésztéssel (betonszéklet), refluxszal. Később megtaláltuk a megfelelőt, amiről meg lecuppanni nem akart, még 16 hónapos korában is csak 1 kiváltott étkezése volt. Mellette beteges volt, 5 hónapos korától kórházba be, kórházból ki.

Második gyerekem iszisz. Az első hetek vele se voltak könnyűek, tény. Nem volt elég tejem, non-stop mellen volt, sokára állt be, de nem bántam. Könnyebb volt mint kutyulni, kísèrletezni. Még úgy is, hogy mellette a nagy is itthon volt még. 6 hónapos koráig nagyjából tényleg megvalósult a minden nyikkanásra. Azt leszámítva, hogy nyilván nem minden nyikkanásával a mellemet kérte és ezt nyilván felismertem.

Utána szépen megkezdődött az igény szerinti elválasztás is. Egy éves korára nem "váltottunk ki" egy étkezést se, mégis napi ötször evett jó étvággyal és mindent, ráadásul darabosan, saját kézzel, evőeszközzel. Nem aggódtam, hogy mi lesz vele, ha elmegy a tejem (ellenben a tesójánál stressz volt, hogy tápszeren kívül semmit se akart). 2 éves koráig voltak napok, amikor napi ötször, máskor napi egyszer kérte csak. Nem volt teher, nem volt soha kényelmetlen. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor szoptattam nyilvános helyen, de akkor is diszkréten.

Tesójához képest egyébként sokkal egészségesebb.