Az anyaságra ugye születni kell?

Az anyaságra nem születni és nem is nevelődni kell, hanem megérni. Önismeret, általános felkészültség, és persze a vágy a gyerek iránt. Igazából ezek kellenek az anyasághoz. Ha benned nincs meg a vágy, akkor viszont hiába van meg bármi más, nem szabad belemenned a másik kedvéért a dologba. A pasid könnyen beszél, nem neki kell kihordani, megszülni aztán az élete első szakaszában a karrierjét szögre akasztva nevelgetni és gondozni a kicsit. Ez nem úgy működik, hogy kipróbálod, hátha megszereted, aztán ha mégsem, akkor visszamondod az előfizetést.

Nincs garancia arra, hogy sosem fogod meggondolni magad, ebben igaza van, de ha van egy kis önismereted, azért mostanra már körvonalazódhat, hogy nagyjából hogyan képzeled el a jövőd, mit látsz magad előtt az elkövetkező 10-15 évben, és ha abba egyáltalán nem fér bele a gyerek vagy nem fontos, hogy beleférjen, akkor ezt nyugodtan mondhatod a párodnak is, hogy ezt még most gondolja át, mielőtt mindkettőtöknek nagyobb sérülés lesz a vége.

Hát én pedig az a típus vagyok, aki szintén alkalmatlannak érzi magát az anyaságra. Ellenben a férjemnek szültem, mert ő nagyon családcentrikus, szereti a gyerekeket, tud is velük bánni, és akart. És tőlem. A kötődés sem alakult ki, csak akkor amikor hazahoztam a picúrt.

Most meg már el nem tudom képzelni az életem nélküle.