Miért hiszik sokan, hogy a gyereknevelés egyenrangú egy állat nevelésével?

Szerintem a kérdező arra gondol, hogy sokan egyenértékűnek tartják a háziállatukat egy gyerekkel, és az állatot mutogatják, mint a "gyereküket" (az első mondatot meg csak valahogy belebénázta a kérdésébe..)

Ez azért van, mert sokan jobban szeretik az állatokat a gyereknél. Ezzel semmi gond nincs, én is szívesebben cicáznék, minthogy egy gyerek alól kaparjam a szart. Sokkal aranyosabbnak találom az állatokat, mint a gyerekeket (sőt, bennük semmi cukit nem látok egyáltalán). Igen, jobban szeretem őket az embereknél, és még rengetegen vagyunk így ezzel.

Kit érdekel, hogy nem úgy kommunikál mint egy gyerek? Te csak azért szültél hogy beszélgessen veled?

Nekem ér annyit a háziállatom, mint neked a gyereked, ebből a szempontból valóban egyenrangú az állattartás a gyerekneveléssel.

Viszont nyilván a gyakorlati része az állattartásnak sokkal könnyebb, amitől az állattartás nem lesz értéktelenebb mintha egy gyereket nevelnél.

Ő pont nem, mert nem szereti az állatokat, meg sem fogja őket, ellenben a gyerekekért rajong. Én pont az ellenkezője vagyok, na bumm.

De nem ez volt a kérdés. Én már válaszoltam rá, te is írj valami hasznosat.

Mert kb ugyanaz. Önellátásra képtelen kis lény, akiről neked kell godnoskodni. Akkor is, ha épp nincs kedved, akkor is, ha xar az idő, akkor is, ha épp haldokolsz, olyan xarul vagy. Nevelned is kell, tanítanod. Amúgy meg az állatok is kommunikálnak, csak épp beszelni nem tudnak.

Az meg bizony hogy felelősségteljes gondolkodás, ha valaki azt mondja, nem bír a kutyával sem, azért nem vállal gyereket.

"mert az állattal sem bírtak"

Egy okosabb kutya 1,5-2 éves gyerek szintjén van. De tényleg. És ahogy a bölcsek szokták mondani, "kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond". Aki egy kutyát nem tud pl. normálisan megnevelni, az mit fog kezdeni egy kamasszal szerinted?