Van más is, aki bánja, hogy későn vágtak bele a gyermekvállalásba?

39 éves vagyok első baba. Abszolút nem bántam meg, moat jött el az igazi, nem szültem volna a korábbi kapcsolataim egyikének sem

36 évesen szültem és nem baj, hogy így van, fárasztó gyereket nevelni én megőrültem volna ha ezt a huszas éveimben kell csinálnom, ahelyett, hogy mennék ahova kedvem van.

Én 37 éves voltam mikor szültem,bevallaltam mert egy gyerekem se volt,de már akkor is azt gondoltam nem vagyok halhatatlan, tudomásul kell vennünk, hogy eljárt felettük az idő, így második nem lesz.Ezt bánom igen.De van egy egészséges, csodaszép gyerekem,ha újra kezdhetnem, akkor ő előbb jönne két évvel.. rajtam múlt.Tulvedtem magam.Igy jártam.

33 voltam mikor az elsőt szültem.43 vagyok most,még egyet akarok.

20 évesen szültem, nagyon jól tettem, most 35 vagyok, érzem, hogy már nem lenne türelmem egy kisgyerekhez minden nap. Van aki pont fordítva van, ahogy idősödik, úgy lesz egyre türelmesebb. Nem elhanyagolható előny hogy kb 40 éves koromra újra "szabad" leszek, előttem egy fél élet (remélhetőleg), ráadásul ha a lányom is a húszas éveiben szül fiatal nagymama leszek, és sokat tudok neki segíteni, persze ha igényli. :) Mondjuk vannak olyan 60 éves nagyik is hogy csak pislogok, hogy milyen fittek. :D

Szia! Kicsit mutatnék perspektívát a másik oldalról. 19 évesen ismertem meg a férjem, ő 20 volt akkor, mindketten fiatalon szerettünk volna szülők lenni, végül 24 és 26 évesek voltunk az 1.-nél,26-28 a 2. gyerek születésénél. Nagyon sok jó oldala van ennek, szerettem fiatalon szülő lenni, DE azt nem mondom, hogy megbántam, de időnként azért el gondolkozom... Akkoriban nem volt még saját lakásunk, autónk, úgy éreztünk ez nem hátrány, mindenhez van időnk, a babá(k)nak megvolt mindene végülis, viszont azért hó végén mindig számolgattunk, hogy kijöjjünk. Iszonyat nehéz volt a gyerekek mellett megteremteni a megfelelő anyagi háttért, a kapcsolatunk is kis híján ráment. Nem beszélve arról, hogy nagyon kiforratlan személyiség voltam még, kevés élettapasztalattal és sok rossz mintával, tele önértékelési problémákkal, ezért bizony úgy érzem, okosabb lett volna várnunk még egy kicsit, bármennyire is vágytunk a babára. Néha megijedtek, hogy tudatalatt főleg a nagyobbik gyerekemben milyen rossz mintákat ültettem el, már most látszik néha a viselkedésében, reakciói az eredmény. Pár dolgot másképp csinálnék. Ma már sokkal tudatosabb vagyok, nagyjából harmóniában magammal, a férjemmel, most vagyok 33,a 3. gyermekünket várom és biztos vagyok benne, hogy ez így a lehető legideálisabb lesz mindannyiunk számára. Persze amiket leírtam mind egyén függők, de a lényeg, hogy nem vagy elkésve, számos pozitív hozadéka van a későbbi gyerekvállalásnak is. Már biztos sokkal "egészebb" a ember vagy, kész megküzdési stratégiája, biztos háttérrel, kellő önismerettel. Ezek nem elhanyagolandók, hidd el! Ja és én ahogy írták előttem pl. most türelmesebbnek és nyugodtabb aki is érzem magam (na azért ezek nem az erősségeim). A legjobbakat!