Mi a legjobb és mi a legrosszabb a gyerekvállalásban?

SZÁMOMRA (mert ugye mas nevében nem tudok nyilatkozni):

Legjobb:

-életet adtam a gyerekeimnek, anya lettem

-én gondoskodhatok roluk

-az apjuk és en tökéletes egybeolvadása mind a 2 gyerek. (Mind a kettőnkböl van mind a 2 gyerekben)

-iszonyú sok örömöt okoznak

-rájön az ember, ennyire még nem szeretett senkit

-egy család lettünk

-eddig is szerettem a férjem és ő is engem, de a gyerekek óta megvaltozott, megszorosabb lett ez köztünk.

Rossz:

-az első 1 év. Fogzás, nemalvás, mozgasfejlődés, szoptatás éjjel-nappal ..

-énidő teljes hiánya (konkretan még a wc-re is jönnek utánam)

- a "barátok" elkopása, sok nem tudja felfogni, hogy megváltozik egy gyerekkel az élet (hát még kettővel) és nem tudunk ejjel nappal alkalmazkodni

-felnőtt társaság hiánya (míg a munkahekyen felnöttekkel voltam körülvéve, felnőtt temákkal, addig most kb csak a gyerekek és a beszelgetésem beszükült a mondokakra és a gyerekekről való beszélgetesre, mert most csak ezek az ingerek érnek.)

-iszonyú nagy ligisztika. Hogy egy fodraszhoz eljussak, kell valaki aki figyel rájuk. Mivel a kicsi anyatejes, van max 2 órám.

Abba pedig bele se gondolok, mi lesz ha közösségbe jarnak majd.

De szeretem, imádom őket. Értük mindent megteszünk.

Én csak a jót emelnem ki, mert ehhez képest a rosszak igazából csak kellemetlenségek, amiket az ember idővel elkezd ügyesebben, jobban csinálni, menedzselni.

Szóval nekem a legjobb érzés az a nagy szeretet amit a gyerek iránt érzek. Én olyan szerelmes voltam a férjembe, hogy a szívem le akart szakadni tőle, és mai napig hihetetlenül szeretem, tisztelem. Na ez semmi ahhoz képest, amit a gyerek felé érzek :) szerintem így csak a gyereket lehet szeretni.

Van persze nehéz oldala is, de ahogy írtam fentebb, azok azért kialakulnak, pl a napi rutin megváltozása. Nálam legalábbis így volt.

Ami pedig olyan, hogy gyerek mellett nem lehet csinálni, pl nyaralni, kirándulni menni a legelső időkben, később az is vissza jön, csak másként: vele együtt.

Nekem a legjobb az a szeretet és boldogság, amit kapok tőlük. Sose hittem volna, hogy ennyire lehet szeretni valakit. Egészen másképp kezdtem látni a világot az ő szemükön keresztül. Szeretem a gyerekes programokat.

A legnehezebb nekem a saját démonaimmal való megküzdés. A saját sértődékenységem és haragtartásom, mindig is ilyen voltam, de a gyereken nem duzzoghatok egész nap azért mert csinált egy valami rosszat.

MEg az, hogy ha valamit szeretnék csinálni, nem csinálhatom, amikor én akarom, hanem majd órákkal vagy napokkal később, amikor végre lesz időm rá. (még picik 2,5 éves és 5 hónapos)

2.vagyok.

Ha valamit mégis ki kell emelni a nehézségek közül, az az, amit a 3.is ír, hogy nem tudok minden akkor csinálni, amikor akarom.

Pl leülnék kávézni, akkor garantáltan elkezd ordítani az àgyban.

Vagy megnelegítem az ebédet, ő nyugodtan elvan a pihenőszékben, örülök neki, hogy tudok rendesen enni, na abban a pillanatban hallom, hogy kegyetlenül bereccsintett, lehet vinni tisztába tenni.

De nekem ezek tényleg csak kellemetlenségek, bàr lelkialkattól, mentalitástól is függ, hogy ezeket ki hogyan kezeli. Van, aki ettől kikészül teljesen.

A jó valóban az a hatalmas, elmondhatatlan szeretet, ami felülírja a nehézségeket is :)

A nehézség pedig az énidő hiánya, hogy soha nincs szünet benne, akkor is foglalkozni kell a gyerekkel, ha majd elsírja magát az ember, mert van valami más jellegű gond, és ideges meg feszült.