Kockáztatnátok egy második terhességet ilyen idill után?

3 éves a kislányunk.

Mikor terhes lettem, mindenki ijesztgetett, hogy oda a régi életünknek, szörnyű az anyaság, már a terhesség alatt tönkremegyek, szokjak hozzá, hogy gyereksírással fog telni az első 2 év, utána pedig jön a dackorszak és az ordítás. Felejtsük el a pihentető alvást a férjemmel, vagy a kettesben töltött időt.

Ott volt még a rengeteg komplikáció a szülésnél, ami miatt császárt akartam kb. a 12. héttől már. Utána jöttek a császáros rémtörténetek, rosszul beadott érzéstelenítőtől kezdve volt minden... Kb. félidős terhes voltam, mikor eldöntöttem, hogy én nem a félelemre, szorongásra akarok emlékezni a terhességből sem és lesz, ami lesz, gyerek még nem maradt bent úgysem, a császárral szült nők is felépültek, úgyhogy onnantól nem gondolkoztam ezeken a dolgokon, meg hogy mi lesz majd, ha itt lesz a baba.

Volt egy problémamentes és csodálatos terhességem. Annyira, mint akkor, sosem voltam még kivirulva.

A császármetszés egyáltalán nem volt vészes. Nem az a program, amit hetente végigcsinálnék, de összességében pozitív dolognak éltem meg és utána is nagyon hamar regenerálódtam, a hasam is hamar eltűnt és szülés után 3 héttel már kirándulni mentünk (1 naposra csak, de a szándék a lényeg:D).

A kislányunk maximálisan a "jó baba" kategória szereplőre volt mindig, hamar átaludta az éjszakát, elvolt bárhol, bárkivel és nem igényelte azt, hogy mindenről lemondjunk a korábbi életünkből. Ne értsétek félre, körülötte forog a világunk a mai napig, ő és az érdekei az elsők, de nem kellett feladnunk amiatt a hobbijainkat, mert szülők lettünk, nem laposodott el a házasságunk, mert tudunk időt szakítani egymásra a férjemmel, randizni menni stb.

Szó volt már kistestvérről, de őszintén félek, hogy mi lesz, ha nem ilyen babát dobna a gép... Ha lesz egy 2 évig éjszaka nem alvó, autóban és babakocsiban is sírós babánk, aki senki mással nem fog megnyugodni, csak velem. Ha a terhességem problémás lesz és mondjuk az utolsó hetekben, hónapokban feküdnöm kell? A mostani egészségügyben uralkodó helyzet is aggaszt, mert ugye saját orvosom nem lehet, nincs protekció állami helyen, viszont magánintézményben, ahol született a lányunk is, nem fogadnak, ha pl. koraszülött lenne a baba, vagy bármi probléma adódna.

Szóval nagyon sok a kérdőjel, abban sem vagyok biztos, hogy a lányunk jól fogadná a kistestvért. De közben valahol meg vágyunk rá, az az igazság.