Ideje lenne választás elé állítani a fiam?

Talán rossz kategória, mert már 22éves és elkéstem a neveléssel.

6 éves kora óta egyedül nevelem, mert elváltam és kezd megmutatkozni az apai szigor hiánya. Már nem tanul, és 4év alatt eddig összesen kevesebb mint 3hónapig dolgozott. Először egy kutya eledel gyárban dolgozott, az volt eddigi leghosszabb pályafutása, mert egy egész hónapig bírta. Végül eljött, mert büdös volt a környezet és nem bírja a szagokat. Következő munkahelyén ételfutárként dolgozott és a második napon volt egy kisebb koccanása és összeveszett a főnökkel. Ott végül én fizettem ki a 60ezres kárt. Ezután egy benzinkúton dolgozott 2-3 hétig, majd ott is összeveszett a főnökével és eljött. Legutóbb a bátyám ajánlott neki napszámos munkát, egy üvegházban kellett volna 3 napig segítenie és ezért nagyvonalúan 100ezret ajánlott. Ott reggel 8tól 11óráig bírta, aztán hazajött mert nehéz a fizikai munka.

Jókötésű derék gyerek, edzőterembe jár, és nem tudja elvégezni azt a munkát amit az 50évés 60kilós bátyám csinál. A pofám leszakadt miatta, az alig 3 órás munkáért is 10ezret kapott, majd megparancsoltam, hogy a pénzt adja vissza a bátyámnak mert nem érdemelte meg, de végül nem fogadta el.

Itthon legalább tesz-vesz a ház körül, a főzésen kívül szinte mindent megcsinál, de bőven ki is telik az idejéből.

Imádom a fiam, ő a mindenem, de kezdem azt érezni, hogy soha nem fog megváltozni ha örökké eltartom. Azt fontolgatom, hogy választás elé állítom: vagy elkezd pénzt keresni, vagy kereshet magának saját lakást. Talán ez túl drasztikus és szívtelen lépés lenne, de nem tudom hogyan téríthetném jó útra.