Mennyire normális, hogy a férjem nem akarja a kötelező köröket megcsinálni a gyerekek körül?

A férjem is foglalkozik a gyerekekkel, játszik velük, leviszi őket a játszótérre, ellátja ő is a háztartási munkákat. Nem az van, hogy semmit nem csinál, de nyilván én csinálom ezeket nagyobb százalékban, mivel többet vagyok itthon. Férjem elmegy reggel fél 7-kor és este 7-re ér haza. Így én viszem reggel a gyerekeket bölcsibe, oviba 7.20-ra, hogy én is beérjek 8-ra. Délután 16 órára megyek a gyerekekért, negyed 5-re otthon is vagyunk.

A problémám, hogy férjem nem hajlandó fürdetni a gyerekeket és altatni sem. Amikor még itthon voltam gyed-en akkor természetes volt számomra, hogy én csinálom és nem a férjemet ugráltatom, amikor épphogy hazaért, viszont már én is dolgozok. A fürdetéssel még nem is lenne gond, mert hamar meg van, viszont altatás szörnyű. Nagyon nehezen alszanak el a gyerekeink este 10 után. Hiába meg van a rituálé, próbáltam már őket hamarabb/később letenni, félhomályban/sötétben, mesével vagy anélkül, de 10-nél hamarabb nem alszanak. Ezen az sem segít, hogy a bölcsiben, oviban még alszanak délután. Sokszor volt, hogy én hamarabb elaludtam mint a gyerekek és arra ébredtem, hogy kijöttek az ágyból és játszani kezdtek.

A lényeg, hogy én is fáradt vagyok már mivel így későn fekszek le, reggel pedig kelni kell, hogy összekészítsem a gyerekeket és beérjünk időben. Férjemnek már mondtam, hogy legyen szíves bevállalni legalább heti 1-2 altatást, de nem, 10 perc után kijön a szobájukból, hogy nem alszanak ő pedig nem fog mellettük ülni, inkább megy aludni mert ő is fáradt. Csináljam én, mert én jobb vagyok. Csak ugye így a gyerekek is megszokták, hogy én fürdetem, altatom őket és még hétvégén is én csinálom ezeket. Tényleg nekem kell, mert én vagyok az anyjuk és nekem ez "jobban megy"?