Miért mániája sok embernek, hogy több gyereket kell csinálni, mert a "gyereknek testvér kell"?

Van aki több gyereket akar és van aki csak egyet. Különbözőek vagyunk és el kell fogadnunk egymás különböző döntéseit.

Üdv egy kétgyerekes apa.

Mert generációról generációra öröklődik ez. Régen 10-12 gyerek volt, kb a fele érte meg a felnőtt kort. Aztán ahogy fejlődött az orvostudomány úgy csökkent a vállalt gyerekek száma, hisz egyre több érte meg a felnőtt kort. De az megmaradt, hogy több gyereknek kell lenni.

Nekem is 1 van, tudatosan (9 éves). Ne aggódj, kb 5-6 éves korában majd abbahagyják ezt, és tudomásul veszik, hogy csak 1-et akartok tényleg. Vagy lehet meggondoljátok magatokat, és lesz több...

(Egyke barátnőm mindig mondta, neki 1 lesz, most 3 gyereke van. Húgom szintén 1 gyerek párti volt, mint te, neki 2 van). Ne jelentsd ki kategórikusan, amíg 1 gyereked sincs. 😉

Régen ez a család stabilitását szolgálta, mert a családok (akár csak szükségből, nem őszinte szeretetből) jobban összetartottak. Ma ez már nincs meg.

Szülői részről sokakban benne van, hogy ha van 2-3 gyerekük, 1 sak akad köztük, akire számíthatnak öregkorukban (és általában ennek az is a vége, hogy egy szív, a többi csak a hagyatékira "talál oda"). Persze, sokkal "elegánsabb" arra hivatkozni, hogy a gyereknek jó a testvér, de az az igazság, hogy legtöbb esetben a testvéri kapcsolat vagy közömbös vagy kifejezetten rossz.

Nekem nincs testvérem, a szüleimről való gondoskodás mindig is uralta az életemet, de legalább mindig tudtam, hogy egyedül vagyok erre, nem számíthatok senkire, így nem is kellett csalódnom senkiben.

Persze, látok magam körül nagyon jó testvéri kapcsolatokat is, ami tényleg nagy plusz lehet az ember életében, de ez a ritkább.

Ne törődj vele, ki mit mond, majd érzitek, hogy NEKTEK hogyan lesz a legjobb!

Nem mániám, nekem is egy van.

Viszont tavaly egyszerre haltak meg a szüleim, és akkor azért nagyon kó volt, hogy ott vannak a testvéreim... Azóta agyalok azon, hogy vajon a gyerekem mellett ki lesz ott. Nyilván felnőtt, van társa. De én sem tudtam a férjemmel úgy beszélni a szüleimről, mint a testvéreimmel, hiszen ők azok, akik értették, milyen emllékek jutnak eszembe, pl.

Mi tudatosan figyeltünk egyébként arra, hogy az unokatestvéreivel nagyon közeli, szoros kapcsolata legyen, pont emiatt, de azért az mégis más.

most sem vállalnék csak ezért több gyereket, de bennem van, hogy neki így lehet, hogy lesznek helyzetek, amikor jobb lenne, ha nincs egyedül.

Ne foglalkozz ilyesmivel! Senkinek semmi köze ehhez, csak kettőtökre tartozik, vitatkozni erről felesleges.

Eleve nagy parasztnak kell lenni, aki egyáltalán megpróbál ilyesmiről meggyőzni, és a legnagyobb udvariatlanság más méhében kotorászni, hogy mikor jön a gyerek, vagy jön -e a következő.